A szegény ember élete

Előszó

Bajos azt megmondani, ki a szegény ember. Az-e, aki orrával dúrja a földet és mégse boldogul, az-e akinek nagy családja van, vagy aki nagy nélkülözések között él, szóval ahol nincsen az a van. És vajjon aki tud magának egy kis hajlékot szerezni, az már nem tartozik a szegények közé? Hiszen aki biztos állásban van, az is szegénynek mondja magát és méltán. Sokféle szegény ember van. Maga a szegény nép így határozza meg: az a szegény, aki beteg, aki egészséges, az nem szegény. Azt is mondja, hogy szegény az ördög, mert nincs lelke, ami már erkölcsi értékelés. De a nép is megkülönbözteti a szegények közt a nagyon szegényt, akit kócos szegénynek mond. A hatóság régebben annak adott szegénységi bizonyítványt, aki 200 forintnál többet nem keresett egy évben, ma az kap, akinek napi keresete a szokásos közönséges napszámot el nem éri. Azokról a szegény emberekről lesz itt szó, akiknek sem vagyonuk, sem állandó, biztos jövedelmük nincs, mint ahogy ők mondják, akik más tallajából (tarlójából) élnek. Nem tartoznak ide a pásztoremberek, akik nem tartották magukat parasztnak, a szántó-vető parasztot lenézték, sült parasztnak, bukó (buta) parasztnak mondták.
A szegények legáltalánosabb típusa az, amely tisztességes emberhez méltóan illően komoly oldaláról veszi az életet s olyan pályát fut meg, amelyen csakis kitartó munkával, szorgalommal boldogulhat. Az ilyen ember hátát a kemény munka meggörbíti s haját megfehéríti a gond. Vissza