A szégyen hatalma

Előszó

A szégyen problémáját, ellentétben a lelkiismeretet problémájával, ritkán tárgyalta az erkölcsfilozófia; e jelenség vizsgálata többnyire a pszichológia és az antropológia keretei közé szorult. (Az antropológiában széles körben elterjedt a "szégyenkultúrák" és a "lelkiismeret-kultúrák" szembeállítása.) Igaz ugyan, hogy a kulturkritika és az antropológia egyes szószólói megfigyelték, hogy az emberi magatartás szégyen általi szabályozásával korunkban egyre többen vetnek számot, e megfigyelés sokrétű hatásai mégis feltáratlanok maradtak. Tanulmányom e hézag kitöltésére vállalkozik a szégyen általános elméletének megfogalmazásával. Vizsgálódásom elsősorban az emberi cselekvés és ítélkezés etikai szabályozására irányul oly módon, hogy annak állandó és változó elemeit tanulmányozom. tisztában vagyok a vállalt feladatban rejlő nehézségekkel. Az etikai szabályozás rendszerében fellelhető változó minták mélyreható elemzése történelmi értelmezést igényel, a rendszer állandó mintáinak beható elemzése ugyanakkor strukturális értelmezést tesz szükségessé. Amennyiben e kettőt egyidejűleg kívánjuk elvégezni, úgy olyan történeti tipológiát kell segítésül hívnunk, amely elkerülhetetlenül szelektív lesz. Már most, a kezdeteknél szeretném egyértelművé tenni, hogy válogatásom az erkölcsi szabályozás jelenlegi típusainak megérését (és kritikáját) tartja szem előtt. Vissza