A Székely Kongresszus szervezete, tagjainak névsora, tárgyalásai és határozatai

Fülszöveg

Közel száz éve annak, hogy az 1902-es Tusnádi Székely Kongresszuson dr. Szádeczky Lajos megtartotta nyitóelőadását a székelység történelmi intézményeiről. A kongresszuson összegyűlt mintegy 350 személyiség a kor és ennek a sajátos régiónak az akut problémáira keresett választ, próbált megoldásokat találni, a közös tanácskozás útján olyan stratégiákat kidolgozni, javaslatokat megfogalmazni, amelyek lényegiekben javíthatnának a Székelyföld hátrányos helyzetén. Azóta sok víz lefolyt azon a bizonyos négy folyón, de - borúlátásban akkor sem volt hiány, a székelység gazdasági kulturális helyzete pedig az akkori Birodalom leghátrányosabbjai közé tartozott - aligha gondolta volna valaki, hogy egy évszázad múlva újra aktualitása, égető fontossága lesz az akkor elhangzottaknak. Pedig így van. Ma, száz év múltán, újra a kiútkeresés, a gazdasági talpra állás, intézményeink kiépítése és fenntartása jelentik a legfontosabb létkérdéseinket. Azoknak a megállapításoknak jó része, amelyek akkor, szinte száz évvel ezelőtt, Tusnádfürdőn elhangzottak, számos kitétele ma sem vesztette érvényét. A kongresszus anyagait olvasva és összevetve a napjainkban rendezett különböző tanácskozások tanulmányaival, következtetéseivel a halandó olvasó a déjá vu érzésével szembesül, a spanyolviasz felfedezésének érzetével találkozik.
A fenti felismerések jegyében a Hargita Kiadóhivatal hasznosnak tartja az 1902-es Székely kongresszus teljes anyagának újabb kiadását. A kötetben foglalt dokumentumok szélesebb körű ismerete minden bizonnyal hozzásegíthet a ma gondjainak jobb megértéséhez és megoldásához. Mivel a Tusnádi Székely Kongresszusról, 1902-ben kiadott könyv a nagy könyvtárakban is ritka példánynak számít, kézenfekvőnek tűnik újabb kiadása. gyakorlatilag egy érdekes és értékes "kézikönyvet" adunk a régió-politikusok, szakértők, vidékfejlesztők kezébe, amelynek forgatása talán nagyobb hasznot hozhat, mint száz évvel ezelőtt. Vissza