A székelyek

Előszó

Magyarország Ethnographiájá-ban a székelyeket olyan magyaroknak tüntetém fel, mint a többieket, nekik saját külön eredetet nem tulajdoníthatván, mert szerintem Magyarországból telepíttettek oda, a hol mai napig találjuk. - Ez téves nézet, úgy mond dr. Nagy János, azért ő a Székelyek scytha-hun eredetűsége czímű munkát bocsátott közre, a melyben az ellenvéleményeket, tehát az enyimet is, meg akarja czáfolni. Az én «tévnézetemet» legsúlyosabbnak véli, mert nekem némi tekintetem volna, miért is az ellen fordúl legerősebben. Teszi pedig azt, mivelhogy a tévnézetek a históriai valóságnak ártanak, melyet megőrizni a nemzeti tudománynak tiszte, sőt kötelessége is.
Erre nézve egyetértek dr. Nagy Jánossal; a históriai valóságot meg kell őrizni, ez kötelessége a nemzeti tudománynak. De azt is a nemzeti tudomány tisztének vallom, hogy keresse fel a történelmi valóságot, s fejtse ki a hagyományos mesékből, ha hol ilyenek fonták körül. A hagyományos mesék, mint pókhálók, tisztátalan dohos levegőt és port szeretnek, mi az egészségnek árt. A tisztaságot és jó levegőt kívánó szorgos gazdasszony legelőbb is a csukott ablakokat nyitja fel, s a seprűvel irgalmatlanul neki megyen a pókhálóknak, jóllehet ezek magokban igazán csudálatraméltó szövetek. De avval nem gondol, ha szinte az ipar selymet birna is azokból készíteni. Hasonló irgalmatlansággal kénytelen viseltetni a történelmi tudomány is a hagyományos mesék iránt, bab ár a költő legszebb hímeket varrhatna is belőlök. Mert más a költemény, más a történelem. Vissza