A Székelyföld leírása 1-3.

Előszó

Alig van ország, mely több természeti, történelmi és népéleti kincscsel bírna, mint a Kárpátok által körülölelt magyar haza; alig van ország, mely az észlelve vizsgálódónak több érdeket nyújtana, mint hazánk, s mégis alig van a civilisatió körvonalába foglalt, sőt még azon kivül eső terület is, mely oly kevéssé lenne ismerve és méltányolva, mint éppen hazánk. Pedig volt idő, midőn egész Európa rettegte hatalmunkat; de elvonult azon kor, midőn a föld népei nyugalmukból felzavartatva, útra keltek uj haza és zsákmány felett tépelődni egymással; s ha ezen vad harczias korra hivatkoznunk lehet, ha a népvándorlás árjával Európára lerobogott fajunk, e népzürbe bejátszott működésében, a dicsőség és erőnek hatalmas kinyomata mellett, az ázsiai szilajságot is találjuk, azért nem kell pirulnunk, mert ilyen volt akkor minden nép, ilyen volt a kor jellege, s tábori lovaikon ülő, vad kegyetleneknek festett eldődeink világrenditő harczainak meg volt azon erkölcsi eredménye, hogy e harczok egészen hullámzásba hozták az eltiprott népeket, mely néphullámzás, s Attila hatalmas fegyvere lerombolá Rómának a népek fejére nőtt zsarnoki hatalmát; elegyengeté a népcsoportulások és szabad intézvényü országok alakulhatásának utait. A szabadságvesztett Nyugotnak Kelet e hös fiai meghozák az újjászületés elemeit, megsemmisiték a multat, elegyengeték a jövő utait, s Európa elvénült törzsébe uj termő ágat oltának, mely csakhamar meghozá a szabadságnak üdvös gyümölcseit, mert Ázsia e kibocsájtott népraja kitombolván magát, el- és újból visszatérve e megkedvelt, e küzdteréül kijelölt hazába, miután a népek felbomlott egyensúlya a zsarnokság romjai felett helyre állt, ők is letelepültek s elfogadták a helyzetök igényelte keresztény vallást, nyugati szokásokat és műveltséget, s itt a müveit világ, a polgárosodott társadalom véghatárainál, a szabad intézvényeknek hatalmas előöreiként álltak annyi vészes századokon át, és áldozták legnemesebb vérüket a fenyegetett szabadság és polgárosodás oltalmára.
Szép és nemes volt e hivatás, dicső és magasztos a szerep, melyet a magyar nép Európa történelmében játszott; saját érdekeit fajrokonságát tagadá meg, hogy az uj haza által testvéresült népek polgári és vallási szabadságát oltalmazza az eltiprással és eliszapodással fenyegető ozmanismus ellen. Ázsia szülöttjei, Ázsia vészes viharai ellen fedezték Európát, s egy Hunyadi János, egy Kapisztrán, egy Mátyás király, egy Kinizsi, egy Zrínyi, oly fénycsillagok, melyek nem csak a mi egünkön, hanem Európa egén tündökölnek, ők nem csak magyar, hanem világ hősök, s megérdemelnék, hogy a legtávolibb országokban is emlékszobraik tündököljenek.
Ha itt nagy multunkra hivatkozunk, ha a jelen eltörpülésének közepette távoli fény után kapkodunk, azt nem dicsvágy- és önfitogtatásból tesszük, mert a valódi érdem szerény szokott lenni, s ilyen nemzetünk jelleme is, hanem tesszük azért, mert a mult iránytűje a jelennek, mert a népeknek szükség visszapillantaniok multjokra, hogy jövöjökkel tisztában lehessenek, s főként nekünk, hogy a jelen bizonytalanságának ködében tájékozhassuk magunkat, szükség a mult nagyság feltételezte hatalom és önbizalom érzetével felvérteznünk magunkat, hogy az átalakulás e nagy korszakában a szabad országok születésének bekövetkezendő nép zűrjében hivatásunk jelölte kötelmeinkkel számolhassuk, és a ránk bízott előőrsi állást, mely az egész biztonságának főfeltétele, ezután is megtarthassuk. Vissza