A szélenergia hasznosítása (aláírt példány)

Előszó

Az a megállapítás, hogy energiaszegény országunk egyik jelentős természeti energiaforrásának, a szélenergiának hasznosítása különös figyelmet érdemel, látszólag magától értetődik. Voltak is időnként ilyen irányú kezdeményezések, amelyek azonban - minthogy a döntő szót nem mindig olyanok mondták ki, akik ebben a tárgykörben alapos szakképzettséggel rendelkeztek - nemcsak hogy haladást nem jelentettek, sőt, hosszú időre elvágták az útját az újabb kezdeményezésnek.
Már a két világháború közt felmerült az a gondolat, hogy az ország energiahelyzetén a szélenergia hasznosításával kellene segíteni. Az akkori kormányzat e kérdés tanulmányozásával a József Műegyetem Mezőgazdasági és Géptani Tanszékét bízta meg, amely Orosházán, Balatonföldváron és a Kékestetőn végeztetett szélméréseket. Bár e mérések mai tudomásunk szerint kedvező eredményeket adtak, a tanszék véleménye mégis kedvezőtlen volt, kimondván, hogy Magyarországon nincs hasznosításra érdemes szélerő.
A második világháború után a rohamos ipari fejlődés elősegítése végett újra számot kellett vetni az ország energiahelyzetével; akkor az érdeklődés ismét a természeti energiák, köztük a szélenergia hasznosítása felé fordult. Ekkor került sor a Martonvásár-Erdőháti szélmotor kísérletekre, amelyekből azt a véleményt szűrték le, hogy érdemes a kérdéssel foglalkozni, de ehhez fejlettebb eszközök kellenének. Ennek ellenére a kezdeményezés ismét megrekedt. Vissza