A szellem szenvedélye

Fülszöveg

Oltványi Ambrus (1932-1983) irodalomtörténész válogatott írásai olvashatók ebben a kötetben: tanulmányok, cikkek, könyvbírálatok. Nem tartozott a vaskos monográfiákat publikáló, írókat és műveket zajosan át- meg újraértékelő tudósok közé, noha egyaránt birtokában volt a klasszikus értelemben vett tanulmányírás és a XX. századi magyar esszé legjobb hagyományainak. Lenyűgöző műveltséggel, irodalomismerettel, művészeti érzékkel és a középkori szerzetesek alázatával szolgálta - munkáik sajtó alá rendezésével - (többek között) Jókai Mór, Vörösmarty Mihály, Eötvös József, Széchenyi István vitathatatlan értékű életművét.
Az írásaiból kibontakozó személyiségkép meghatározó vonása az az őszinte, átélt szabadelvűség, amelynek forrásvidéke Rousseau, Alexis de Tocqueville, John Stuart Mill állambölcseletében rejlett; hazai, markáns vonulatát pedig Széchenyi István, Eötvös József és centralista köre, Teleki László neve fémjelezte a XIX., Jászi Oszkáré, Bibó Istváné a XX. században. Ez a meggyőződése vezette el a demokratikus ellenzék soraiba, hogy a történelmi tapasztalatok birtokában a demokrácia, a mai liberalizmus kilátásait, esélyeit elemezze a közelmúlt Magyarországán. Ez a szabad, szenvedélyes szellem ma is annak örülne legjobban, ha fejtegetésein már túlhaladt volna az idő és a fejlődés...
Az előszóban Németh G. Béla akadémikus az irodalomtudós pályatárs tárgyilagosságával és a jó barát személyességével idézi meg Oltványi Ambrus alakját; a kötetet munkásságának könyvészeti áttekintése (Oltványi Noémi összeállítása) és Kerényi Ferenc jegyzetei teszik teljesebbé. Vissza