A személyi társadalomveszélyesség a büntetőjogban

Előszó

A fejlett szocialista társadalom létrehozatala érdekében tett erőfeszítések során egyre inkább előtérbe kerül a hatékonyság kérdése: ezen belül azoknak az intézkedéseknek a hatékonysága, amelyek célja a szocialista fejlődés gátjainak felszámolása. Nem kétséges, hogy a bűnözés a szocialista fejlődés akadályai közé tartozik, a bűnözés visszaszorítását és - távlatban - felszámolását célzó intézkedések hatékonyságának fokozása tehát olyan probléma, amelynek megoldása a fejlett szocialista társadalom felépítése szempontjából nem kis jelentőségű feladat. Ennek a tanulmánynak a célja az, hogy e feladat megoldásához némi hozzájárulást adjon a büntetőjog és a kriminológia egyes, eddig elért eredményeinek összegezése és egybevetése révén.
A "személyi társadalomveszélyesség" kifejezésének a büntetőjogászok számára hagyományosan baljós csengése van, s ez arra késztet, hogy már jó előre leszögezzem azt, ami a tanulmányban szándékom szerint félreérthetetlenül kap hangot: nem valamiféle "tettesbüntetőjog" népszerűsítésére, cselekménytől független, csak a személy "veszélyessége" alapján alkalmazásra kerülő biztonsági intézkedések melletti agitációra törekedtem. Azon a véleményen voltam és vagyok, hogy a szó igazi értelmében vett büntetőjog csak úgy létezhet, ha a büntetőjogi felelősség alapja a törvényben tiltott tett elkövetése. Remélem azonban, hogy az olvasót arról sikerül majd meggyőznöm: a személyi társadalomveszélyesség fogalmának itt javasolt értelmezése nincs ellentétben a büntetőjog e felfogásával, sőt, a gyakorlatban talán előmozdíthatja a büntetőjogi eszközök hatékonyságának növelését is. Vissza