A szemináriumvezetés és gyakorlatvezetés módszerei

Előszó

Amikor a fordulat évében bekövetkezett egyetemi életünk megújhodása, erőteljes ütemben indult meg a burzsoá felsőoktatási rendszer káros csökevényének felszámolása, és egyre bővebben, egyre szélesebb mederben kezdtek hozzánk áramlani a fejlett szovjet egyetemi és főiskolai oktatás gazdag tapasztalatai. Hamarosan megindult a mi egyetemi oktatóink között is az eszmélkedés és az alaposabb tájékozódás, általánosan tapasztalható lett, hogy mindannyian új oktatási formákat és módszereket keresünk. A renyhe stagnálás évtizedeit a próbálkozások, a kísérletezések friss, merész korszaka váltotta fel; ifjúságunk és oktatóink együttesen próbálták a szociálistává fejlődő egytemen a szocialista oktatómunka új lehetőségeit, új változatait megteremteni. A tömegeknek szóló, prelegáló előadási forma, valamint a régi, szinte arisztokratikus szemináriumok, amelyekben a burzsoá származású hallgatóknak is válogatottjai dolgoztak a professzor személyes irányításával, eléggé lagymatag munkamódszerekkel - ezek a formák most háttérbe szorultak, elégtelenekké váltak, s egyidőre a kisebb közösségekben folyó, fiatal oktatók, olykor fejlett hallgatók irányításával végbemenő tanulóköri munka lett az egyetemi élet központja.
Hamarosan bekövetkezett a tanulóköri munkának magasabb szintre való fejlődése. Az anyag megtanulása, korrepetálás-szerű átismétlése helyett új cél alakult ki: a tárgyalt anyag egyes részeinek elmélyültebb megbeszélése és feldolgozása, a belőle adódó problémák megvitatása, nevelő és tudományos értékük kibontakoztatása, az ú. n. anyagkövető szemináriumok keretében. Az első évfolyamokon uralkodó lett ez az oktatási forma, s vele kapcsolatban az egyetemi oktatónak is új típusa alakult ki: aki valóban nevelőnek is érzi magát, együtt él a hallgatókkal, ismeri emberi és szakmai problémáikat és eszmei-politikai fejlődésüket is figyelemmel kíséri. Ezzel egyidőben megindult az átalakulás a felsőbb évfolyamok önálló, nem-anyagkövető szemináriumaiban is: ezek sem maradhattak puszta dolgozatfelolvasó ülések; átfejlődőben vannak komoly tudományos vitakörökké, amelyeken szakmai kérdéseket beszélnek meg, műveket, forrásokat elemeznek, előkészülnek a tudományos és a pedagógusi pályára. Mindez nem kiváltságos "úri" hallgatóság részvételével, hanem mindenkinek - főként a munkás-paraszt hallgatóknak részvételével folyik, s egyik-másik szemináriumon figyelemreméltó tudományos eredmények születnek meg. Vissza