A szentendrei Vajda Lajos Stúdió

Előszó

A Szentendrei Festészet már régen elfoglalta a helyét a magyar művészettörténetben. Mondhatom, befejezett tény. Még akkor is, ha vita tárgya lesz sokáig: mi a szentendrei Festészet, és kik azok, akik képviselik azt. Befejezett úgy, mint Nagybánya vagy Gödöllő. Nagybányán ma is dolgoznak festők, de ők már nem tartoznak a nagybányai Festészet címszó alá. Itt a törés a neósokkal kezdődött. Gyökeresen más szemlélet vette kezdett.
Szentendrén ugyanígy meghúzható egy határ, amelytől már nem beszélhetünk Szentendrei Festészetről, csupán Szentendrén élő és dolgozó művészekről. A törést itt a Vajda Lajos Stúdió jelentette. Mielőtt félreérthető lenne, le kell szögeznem, hogy a törésvonalat nem negatívumnak értékelem. Weöres Sándor szerint az a művész, aki nem akarja ledönteni mesterének szobrát, nem válhat igazi alkotóvá. Ez az egyik fontos tény, ami a Vajda Lajos Stúdió nevéhez kapcsolódik. A másik jelentős mozzanat, hogy egy politikailag nehéz időben vállalták a kultúrpolitikával szembeni kiállást. Több éven keresztül megrendezték a várdombi "egynapos kiállítás"-aikat. Egynapos kiállításhoz nem kellett engedély és zsűri. Ennek híre ment, és az ország más tájairól is érkeztek művészek kiállítani. Azért a hatalom is mindig jelen volt gumibotos rendőrök, megyei és városi tisztviselők, párttitkárok, pártinformátorok formájában. Minden kiállításkor pattanásig feszült volt a helyzet. Egy-két hangosabb politikai megjegyzés már gumibotos fesztivállá alakíthatta volna át a szabadtéri kiállítást. Mint ahogy más " nemkívánatos" kiállításnak is nagy látogatottsága volt, itt is reggeltől estig vonultak az emberek a Vándordomb lépcsőin, terein. Vissza