A Szentgáliak I-II.

Előszó

Ezernyolcszázhuszonöt november negyedikén gróf Igaz Pongrác újra megnyitotta úri házát a bécsi magas társaság előtt.
Az oly soká üres termek megint felöltötték ünnepi, arcukat, mint valaha régen, azokban a boldog időkben, midőn a ház jóemlékezetű, vidám asszonya még élt. Az előkészületeket most egyetlen felnőtt lánya intézte, ő vezényelte a sürgő-forgó szolgahadat. Az asszonynép már összegyűlt szobáiban s most még egyszer vizsgáló szemmel járta végig termeit, suhogó lila selymeiben, magas, sápadt homloka felett a villogó diadémmel.
Végre helyet foglalt a magas empire székek egyikében. Sötét és kissé fáradt benyomást keltő szemei végigsuhantak az ékesen és derűsen berendezett szalonok során, melyek a mai estén az aranyozott falicsillárok gyertyáinak meleg fényében csillogtak. Az inasok mozdulatlan arccal, de figyelő szemekkel állottak nagy sárga gombú frakkjaikban az ajtók mellett s a legnagyobb terem sarkában csöndesen hangoltak a zenészek.
Gróf Igaz Pongrác sietős, kissé peckes lépteivel bejött a szobába, homlokon csókolta lányát s hátán összetéve csontos és száraz kezeit, mosolyogva így szólt, miközben cipője orrán és sarkán előre-hátra billegett:
- Nos, kedvesem, minden készen van a maga estélyéhez. Remélem izgatott egy kicsit s remélem örül is... Vissza

Fülszöveg

A nagy családok története hű vetülete a nemzetek és társadalmak sorsfordulatainak. Ezért van olyan nagy sikere a családregényeknek. A szabadságharc és a Bach-korszak levegőjét sokkal mélyrehatóbban ismerjük meg Jókai Mór: "A kőszívű ember fiai" és "Az új földesúr" című regényeiből, mint egy sokkötetes történelmi monográfiából. Ferdinandy Mihály nagy regénye is azért fog bizonyára hamarosan belopódzni a magyar olvasóközönség szívébe, mert a Szentgáliak realisztikus-romantikus írói eszközökkel ábrázolt életefolyása egy kicsit egész Magyarország életregénye is, amelyben Széchenyi, Kossuth, Wesselényi, Görgey és Haynau csinálják a történelmet, de a Szentgáliak élik végig.
Nem mesterségesen romantikus a Szentgáliak regénye, hanem maguk az idők regényesek, tehát a szereplők életformája is az, mert más nem is lehetett. Szerelmeik, törekvéseik, egész sorsuk vérbe, könnybe, fájdalomba és csak ritkán örömbe ágyazva pereg az olvasó előtt, mint egy grandiózus film, vagy még inkább, mint a megújulásában vajúdó akkori Magyarország nagy művészettel megfestett, lenyűgöző körképe.
Ferdinandy minden alakja drámai feszültségben tartott, élethűen ábrázolt, húsból és vérből formált élő ember, akik szeretnek és gyűlölnek, lelkesednek és elbuknak. Pompás lelkirajzok, finom emberi megfigyelések váltakoznak lélekzetállító eseményáradattal, csataterek szörnyű vigasztalansága, főúri szalonok belső életének színes képszerűségével.
A fiatal író a Szentgáliak-ban gyönyörű nyelven írt, utolsó soráig érdekes új magyar regényt ad az olvasó kezébe. Vissza