A szentgotthárdi ciszterci apátság története és művészetének emlékei (1183-1878)

Előszó

Részlet a könyvből:
A mai szentgotthárdi járás a 12. században Magyarország nyugati gyepűjéhez tartozott. Ennek megfelelően a Rábától az ország belseje felé jelentős területen nem alakulhatott ki település. Az ország nyugati gyepűje a keletről jövő támadások miatt, de a nyugat felé egyre táguló kereskedelmi kapcsolatok miatt is, lassan elvesztette jelentőségét. Inkább várakkal biztosították a jelentősebb utakat. Egyúttal a településre alkalmas területek is egyre fogytak és így épen az ország nyugati sűrűbben lakott területén a nyugati gyepű betelepítésére igény jelentkezett. 1. kép) Ezzel a helyzettel számot vetve III. Béla király a Rába és Lapincs összefolyásánál Szent Gotthárd tiszteletére és a ciszterci szerzetesek részére apátságot alapított azzal a céllal, hogy a vidék megművelésében, a települések megszerzésében és irányításában más vidéken bevált módon élen járjanak és a vidéket bekapcsolják az ország vérkeringésébe. A királyi alapítás éve 1183, a ciszterci rend az új települést 1184-ben népesítette be. II. Béla király Franciaországból, a Champagne-i Trois-Fontaines-ből (Abbatia Trium Fontium) hívott telepeseket, egy apát vezetése alatt 12 szerzetest! A Trois-Fontaines-t alapító szerzeteseket ( Szent Bernát apát 1118-ban küldte ki Clairvaux-ból (Clara Vallis), amely Citeaux (Cisztercium) mellett a legjelentősebb ciszterci apátság volt. A bencések általában hegyre építkeznek, a ciszterciek völgybe, víz mellé. Ennek a rendi hagyománynak felel meg a szentgotthárdi apátság elhelyezésére is. A Rába és a Lapincs összefolyásánál a folyók szintje fölé emelkedő sík részre, a legkésőbb Várhegyek nevezett területre épült a középkori monostor. Vissza