A szentlélek személye és munkája

Előszó

"Vajon vettetek-e Szentlelket, minekutána hívőkké lettetek?" - tette fel a kérdést Pál apostol annak a néhány tanítványnak, akiket Apollós munkássága nyomán talált Efézusban, a városba érkezésekor. "Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy van-e Szentlélek" - válaszolták az őszinte, de a teljes evangéliumot még nem ismerő hívők (Ap csel 19,1-2). Ugyanez a kérdés igen időszerű ma is, számunkra is. Annyira hiányozhat keresztény életünkből a Szentlélek személyére és munkájára vonatkozó tapasztalati ismeret, hogy nekünk is szinte az efézusi tanítványokéhoz hasonló választ kellene adnunk az apostoli kérdésre.
A tíz szűz példázata (Máté 25,1-13) bizonyságot tesz arról, hogy létfontosságú ma számunkra a szembesülés ezzel a kérdéssel. Látszólag semmi különbség nem volt az okos és a balga szüzek között, de az éjféli sötétség beálltakor, a vőlegény érkezését megelőző hangos kiáltás idején kitűnt, hogy a balga szüzeknek nem volt olaj a lámpásukban. Az olaj mindenkor a Szentlélek jelképe a Szentírásban (Zak 4.2-6). Arra int tehát bennünket ez a példázat, hogy azok a Krisztus-várók, akiknek nincs tapasztalatuk, belső közösségük a Szentlélekkel, nem tudnak egyesülni Isten munkájával a késői eső kiárasztása idején, s így nem nyerhetik el Isten oltalmazó pecsétjét a végső válság idejére (Eféz 4,30).
Krisztus eljövetele küszöbén tehát mindannyiunk számára sorsdöntő a Szentlélek személyének és munkájának a személyes, tapasztalati ismerete, amihez e negyedévi tanulmányunk is szeretne hozzásegíteni bennünket. Vissza