A szenvedő és győzedelmes Krisztus

Előszó

Részlet a könyvből:
Miért lett az Isten Fia emberré?
Krisztusban Kedves Testvéreim!

A mult vasárnapi szentbeszédemben befejeztem annak a beszédsorozatomnak első felét, amelyet jó egy évvel ezelőtt kezdtem el az Ur Jézus Krisztusról. A mai beszédemben elkezdem a sorozat második felét, amely megint tovább fog tartani egy esztendőnél.
Eddig az Ur Krisztusról, mint az emberiség Mesteréről beszéltem. Pedig Krisztus Urunk művének ez csak fél bemutatása. Krisztus nem akkor volt a legnagyobb köztünk, mikor tanított minket, hanem mikor ég és föld közé emelkedve a kereszten elvérzett értünk. Most tehát, miután figyelmes szívvel hallgattuk már a tanító Krisztust, nézzünk szemébe az önmagát értünk föláldozó főpapunknak, a szenvedő és győzedelmes Krisztusnak.
Az imént befejezett sorozatban azt a kérdést vizsgáltuk, hogy ki volt Krisztus és mit tanított. A most kezdődőben azt fogjuk nézni, mit tett értünk Krisztus és hogyan váltott meg minket. A régi sorozat beszédei «Hiszekegy»-ünknek ezen a mondatán épültek föl: ". ..Hiszek Jézus Krisztus"-ban, az Isten egy Fiában, ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától". A most kezdődő sorozat Credónknak további tételét fogja magyarázni: "... Kínzaték, meghala és eltemetteték . . . föltámada, fölméne a mennyekbe".
Ugy érzem, Testvéreim, hogy ez a beszédtéma talán még közelebb juttatja hozzánk az Urat, mint az előbbi tehette. Az előbbi témakör - "Mit tanított nekünk Krisztus?" - inkább az eszünkhöz szólott; a mostani - "Mit szenvedett értünk Krisztus?" - inkább a szívünkhöz szól. És ha már akkor is elmondhattuk az emmauszi tanítványokkal együtt, amikor Krisztus Urunk tanítását vizsgáltuk, hogy szívünk szeretetre gerjedt iránta (Luk. 24, 32.), mennyivel inkább föllángol majd bennünk az iránta való szeretet, amikor értünk hozott határtalan áldozatának, véres kínszenvedésnek leszünk majd lélekben tanui! Vissza