A Szepesség

Előszó

A "Szepesi Egyesület Budapesten", mely itt élő földieinket összetartani törekedett s azoknak társadalmi és kulturális középpontja volt, most, alapításának félszázados évfordulóján, a változott politikai és gazdasági viszonyok között, hitünk szerint hazafias és kulturális feladatot teljesít, mikor ezzel az emlékkönyvvel édes szülőföldünkhöz, a Szepességhez való ragaszkodást ébren tartja és ápolja, a honi földet törekszik pótolni azoknak, akik a változott viszonyok miatt évek óta nem láthatták. Ez a könyv nem a Szepességen élő földieink számára készült, nem azok számára, akik a honi rögön, apáik örökében, nemzedékek szokott munkakörében nyugodtan hivatásuknak élnek. A hontalan szepesiek számára íródott ez a könyv, kik szülőföldjüktől elszakítva a nagy magyar Alföldön élnek.
De mindamellett nem mondhatnám, hogy az otthoniakra is nem gondoltunk, nekik is nem akartunk volna valamit nyujtani. Arra akarjuk őket emlékeztetni, hogy 800 évig ide volt kapcsolva népünk, hogy az utolsó száz év folyamán innen táplálkozott kultúrájuk, innen áradt ki irodalmuk fénye. Sok tanult főt adott kis népünk a magyar hazának és sok földinknek kenyeret a magyar róna. Itt Budapesten, ahol annyi derék fia élt a Szepességnek, ahol nagyjai örök álmukat alusszák, ma is együtt van a szepesi értelmiség nagy tömege, s egyesületünk nemcsak a magyar zipsereknek, hanem az otthoniaknak is még mindig szellemi empóriuma, ezt a hivatását, ezt a szerepét ma is híven megőrizte. Sok időbe telik még, amíg odahaza új nemzedék tölti be az ideszakadt értelmiség helyét. A lét nehéz harcában, melyet kis népünknek magára hagyva kell megvívnia, erőt ad a betű, öntudatát és önismeretét fokozza, szellemi fegyvertárát gyarapítja. Ezért arra néztünk, hogy gondosan felkeressük, amit innen még átmenthetünk, s ebben a könyvben összegyüjtsük a szepesi tudás színét-javát.

Budapest, 1926 július 23. Dr. Haberern J. Pál - udvari tanácsos, egyetemi c. rk. tanár, a Szepesi Egyesület elnöke. Vissza