A szépitő-sebészetről

Előszó

A szépítő-sebészet fogalomkörének meghatározása.
Történelmi visszapillantás.

Az emberiségnek mindig fejlődésben lévő esztétikai érzéke a szépnek, a külsőnek fokozódó szerepe a létfenntartásáért vívott harcban, a minden emberen élő vágy az örök fiatalság, de legalább az öregedés külső jeleinek minél későbben való bekövetkezése után, olyan feladatok elé állította a sebészetet, amelyekről annak klasszikusai még csak nem is álmodhattak, mert megoldásuk alapfeltétele az aszepszis és az érzéstelenítés mai módszereinek kiépítése volt. Az élettanilag ép, de szépérzékünk, esetleg a divat szempontjából kifogás alá eső testformák korrekciójáról van szó.
Közel hasonló feladatok megoldását a sebészet már részben elvégezte: egyes szervek hiányosságának pótlása, vagy torz voltának megjavítása már szinte ősidők óta fontos működési területe a sebészeknek. Általánosan ismert tény például, hogy a külső orr hiányának megszüntetése a hinduk körében már időszámításunk előtti korban ismert volt. Ennek legrégibb írásos bizonyítékát Suskruta-nak szanszkrit nyelven írt könyvében, az Ayurveda-ban találjuk, amely egyesek állítása szerint 3000, de az általánosan elfogadott nézet szerint 2000 év előtt keletkezett. Az Ayurveda 16. fejezete foglalkozik a plasztikai műtétekkel. Előbb a fül átfúrására vonatkozó műtéteket ismerteti, majd egy eljárást ír le, amely szerint a fülcimpa az arc bőréből képezhető ki, végül a megcsonkított orrok újraképzését tárgyalja. Módszere a mai "francia" orrplasztikának felel meg, amennyiben a pofa bőréből származó lebenyt ültet át a hiányzó orr helyébe, csövecskék behelyezésével gondoskodva az orrnyílások kialakulásáról... Vissza