Fülszöveg
Lenyűgöző, amikor egy 93 éves ember odaül a laptopjához és könyvet ír, visszaemlékezést, egy személyes mesét a világról, ahogy ő látja évtizedek távlatából. Ez az új kötet ott kezdődik, ahol az első befejeződött. Ahogy A Dolgok Lelke a család történetén keresztül mutatta be a két háború közötti Magyarországot és persze a holokausztot is, úgy ez az új könyv Éva szerelmein keresztül enged bepillantani a szocializmusba.
Férfiakról és nem csak férfiakról mesél. Előbukkan ugyanaz az erős, mérhetetlenül tisztességes ember, akit A Dolgok Lelkében már megtanultunk csodálni. Éva személyes történeteiben példát mutat emberi tartásból és abból a minőségből, hogy képes a pillanatot bármilyen körülmények között jókedvűen, humorral, maradéktalanul megélni.
Ha nő lennék, olyan szeretnék lenni, mint amilyen Éva, mert a világnak sok-sok olyan nőre van szüksége, mint ő. Szeretete, elfogadása, szelíd, felemelő bölcsessége, huncutsága és tisztasága, tartása és hajlékonysága lenyűgöző.
Férfiként...
Tovább
Fülszöveg
Lenyűgöző, amikor egy 93 éves ember odaül a laptopjához és könyvet ír, visszaemlékezést, egy személyes mesét a világról, ahogy ő látja évtizedek távlatából. Ez az új kötet ott kezdődik, ahol az első befejeződött. Ahogy A Dolgok Lelke a család történetén keresztül mutatta be a két háború közötti Magyarországot és persze a holokausztot is, úgy ez az új könyv Éva szerelmein keresztül enged bepillantani a szocializmusba.
Férfiakról és nem csak férfiakról mesél. Előbukkan ugyanaz az erős, mérhetetlenül tisztességes ember, akit A Dolgok Lelkében már megtanultunk csodálni. Éva személyes történeteiben példát mutat emberi tartásból és abból a minőségből, hogy képes a pillanatot bármilyen körülmények között jókedvűen, humorral, maradéktalanul megélni.
Ha nő lennék, olyan szeretnék lenni, mint amilyen Éva, mert a világnak sok-sok olyan nőre van szüksége, mint ő. Szeretete, elfogadása, szelíd, felemelő bölcsessége, huncutsága és tisztasága, tartása és hajlékonysága lenyűgöző.
Férfiként csak csodálni tudom. Az embert, nőt, nagynénit, bizalmas barátomat.
Hálás vagyok a sorsnak minden pillanatért, amit vele tölthetek.
Budapest, 2019 Január Mihály György
www.fahidieva.hu
„Minél inkább távolodik a múlt, annál jobban látom a mához való hasonlatosságait."
Fahidi Éva
„Gyönyörű személyes írás, memoárban megjelenített lírai vallomás"
Gábor György
„Ha van egyetlen érték a Földön, akkor az az emberi élet. Mert megismételhetetlen és visszahozhatatlan."
Fahidi Éva
„Olyan erőt adó és reményt sugárzó a vele való együttlét, hogy ezt meg kell tapasztalnia mindenkinek."
Szabó Réka
fWS
^!^^^??i www.facebook.com/fahidieva
Ez Éváról az egyik kedvenc képem. Elmúlt már 90, amikor készült, és akár modorosnak is tűnhetne az egyszerre kislányos és nőies alak a festőien békés miliőben, ha ha nem ez lenne a holokauszt áldozatainak hamvait rejtő birkenaui mocsár maradéka, és ha Éva egész lénye egész élete nem azt mutatná meg, hogy akkor is lehet könnyű lábbal táncolni, örülni és sze retni, ha újra meg újra mindent elveszítünk.
Az ö életében megfér a reneszánsz műveltség a tróglicipelésssel, a külkercég alapítása a bete^ ápolással, a kivételezett és a segédmunkás. Volt szerelmes és megcsalt szerető, maradt megkínzottan család nélkül, és teremtett maga köré egy új családot. Ja, és tud trabantot javítani.
Az élete meséje léleksimogató nekem, és azt hiszem, minden nőnek az, aki tipródik, békétlenkedik, vagy csak úgy érzi, hogy rászakad az élet, amivel nem tud megbirkózni, miközben elveszíti a nőiességét és önmagát is.
Ajánlom hát ezt a könyvet mindenkinek, aki szeret szórakoztató történeteket olvasni, ne-vetn- és akinek szüksége van arra a tudásra, hogy hogyan kell keserűség nélkül szeretni az életet, megőrizni a nőies eleganciát és persze a táncot, végig. Igen, végig. Ajánlom ezt a könyvet azoknak is, akik szeretnének kicsit sírva-nevetve nosztalgiázni az elmúlt szocializmuson, vagy csak hallomásból ismerik azt a világot. Akarva-akaratlanul rá fognak ismerni a ma történeteire. ¦ / ; ' ¦
Éva megmutatja, hogy mindig van tovább, hogy színes a világ, ahol a lehetőségek soha el nem fogynak, ahol élő a hűség, és gyógyító a mosoly. Mert ahogy ő írja: újrakezdeni mindig lehet.
Budapest, 2019január
Somogyi Dóra
hátsó borító fotó: Madácsi Zoltán
Vissza