A szerelemről, utólag

Fülszöveg

Szokatlan, sőt nálunk ismeretlen költői hanggal találkozhat az olvasó e könyv lapjain. Zogovic lírája a jugoszláv népek irodalmában is párját ritkító jelenség. Nem véletlen, hogy harcos állásfoglalása, kíméletlen érvelése sokszor váltott ki mellette és ellene is szóló vélemény-nyilvánítást. De még ellenfelei is illő tisztelettel adóznak a költői nyelv eredeti mesterének, nagy műveltség- és élményanyagának: a népköltészetet középkori lírát és a frappáns neologizmusokat egybeötvöző, kivételes lírai tehetségének. zogovic a kommunista internacionalizmus költője volt és maradt: mellőzéssel és elismeréssel terhes és gazdag élete során egyaránt helytállt illegalitásban, börtönben, harcolt fegyverel és nyomtatott szóval - ennek jegyében alkotta meg az általa idézett Campanella szavaival szólva: "magányosan, de mégsem egyedül" teremtett életművét. Ugyanakkor alig van a soknemzetiségű Jugoszláviának oly költője, aki hozzá mérhetően volna szűkebb hazájának jellegzetes fia: Crna Gora (Montenegro) szülötte, verseiben is egy büszke "crnagorac" szólal meg. Verseit eddig orosz, lengyel, bolgár, cseh, albán, angol, francia, spanyol, olasz nyelvre ültették át, de a magyar közönség még aligha figyelhetett föl művészetére. Ideje, hogy megpróbálkozzunk eredeti fordítói ötleteket kívánó és követelő, a bevált sablonokkal visszaadhatatlan költészetének átfogó válogatásával, fiatal fordítógárda nekigyürkőzéséből született, méltó magyarításával. Vissza