A szeretet vár valahol

Fülszöveg

a
iíal Ölemet
(Csíkszereda, 1929. február 28. - Eger, 2007. május 31.) író, közíró, szerkesztő, I. fokozatos középiskolai tanár
Középiskolai tanulmányait Csíkszeredában fejezte be, egyetemi oklevelet a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett.
Tanári évtizedeit Szatmárnémetiben töltötte. Tanári pályájának rendkívüli eredményessége által az erdélyi magyar oktatásügy közismert személyiségévé vált. Jelentős a pedagógiai szakírói és dramaturgi, valamint közírói munkássága.
1952 óta irt. írásait a kolozsvári Igazság, a Szatmári l-iírlap és a Tanügyi Újság közölte.
Figyelemre méltó irodalomszervezői tevékenysége. Alapító tagja a Hármashatár nevű irodalmi társaságnak, főszerkesztője (1990-1993) a Szamoshát szépirodalmi, művelődési folyóiratnak.
1994-től Egerben élt. Itt talált igazi otthonra. Az Új Hevesi Naplóban és a Heves Megyei Hírlapban publikált, itt jelent meg a Svejk a vasfüggöny mögött (szatirikus hangvételű) folytatásos regényének 72 része. Az... Tovább

Fülszöveg

a
iíal Ölemet
(Csíkszereda, 1929. február 28. - Eger, 2007. május 31.) író, közíró, szerkesztő, I. fokozatos középiskolai tanár
Középiskolai tanulmányait Csíkszeredában fejezte be, egyetemi oklevelet a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett.
Tanári évtizedeit Szatmárnémetiben töltötte. Tanári pályájának rendkívüli eredményessége által az erdélyi magyar oktatásügy közismert személyiségévé vált. Jelentős a pedagógiai szakírói és dramaturgi, valamint közírói munkássága.
1952 óta irt. írásait a kolozsvári Igazság, a Szatmári l-iírlap és a Tanügyi Újság közölte.
Figyelemre méltó irodalomszervezői tevékenysége. Alapító tagja a Hármashatár nevű irodalmi társaságnak, főszerkesztője (1990-1993) a Szamoshát szépirodalmi, művelődési folyóiratnak.
1994-től Egerben élt. Itt talált igazi otthonra. Az Új Hevesi Naplóban és a Heves Megyei Hírlapban publikált, itt jelent meg a Svejk a vasfüggöny mögött (szatirikus hangvételű) folytatásos regényének 72 része. Az EgRiportban megjelent vezércikkei a helyi demokráciát formálták. Portréinak, tárcáinak, novelláinak, esszéinek mély embersége az olvasókban visszhangra talált.
Nemzetközi pályázaton elbeszélésével I. díjat nyert 1997-ben. Több tanulmány szerzője.
Folyóiratokban és antológiákban is jelentek meg írásai: Várhely, Duna-Part, Visszhang antológia '97, Gondolattánc 2000, Lélekmélyből felzengő (2000), Távol Betlehem (2000), Adelaidei Magyar Klub (Ausztrália) lapja.
Egerben írta legjelentősebb művét, őstörténeti hitregényét, a Héthavast, amely 2006 karácsonyán jelent meg először. „ azért merültem bele a magyar őstörténet emberének lelki-világába, mert bennük láttam meg a kozmikus világrendbe illeszkedő ember magatartását, aki nemcsak magára gondol, hanem a közösségre is, amely számára létfenntartó erő, és csak ezen belül tudja elképzelni boldogulását."
Előadásainak, írásainak köszönhetően szemléletformáló közéleti személyiséggé vált az anyaországban.
A Szent György Lovagrend tagjaként a rend kiadványait szerkesztette, amiért a rend Tiszti Kereszttel és az Örökös Tag címmel tüntette ki. 2006-ban vitézzé avatták.
2007. augusztus 20-án post mortem Irodalmi Nívódíjat kapott.
2008. augusztusában, Csíkszeredában jelent meg a Héthavas őstörténeti hitregény 2. változatlan kiadása a Pallas-Akadémia Kiadó gondozásában. Vissza