A szerszámgépi és lakatos-szerelői munkák műszaki normáinak megállapítása

Előszó

A műszaki norma-megállapítás végső eredménye az a norma-idő, mely egy megadott munka teljesítésére szükséges. Ennek a megállapítása fejezi be azt a hosszú folyamatot, mely az elemzést, a tervezést és a számítást foglalja magába.
Az idő-normák (megmunkálás normái) csupán akkor töltik be hivatásukat és felelnek meg céljuknak, ha ösztönzőleg hatnak a munka termelékenységére, melynek állandó emelkedése szocialista közgazdaságunk egyik legfőbb törvénye. Azok az időnormák, melyek a termelési eszközök gyenge kihasználásán, a munkanap teljes feltöltésén, statisztikai átlag-adatokon vagy tapasztalati értékelésen alapulnak, nem lendíthetik felfelé a munka termelékenységének növekedését s következésképpen nem felelhetnek meg a szocialista termelés követelményeinek. Ilyen norma-idők és ilyen megmunkálási normák a legjobb esetben legfeljebb rögzítik a meglévő helyzetet, a gyakorlatban azonban csak hátráltatják a termelést.
Ily módon a technikai normamegállapítás feladata: megállapítani valamely adott munka teljesítésére vonatkozó időt a termelési folyamat ésszerű felépítése mellett, a meglévő termelési eszközök legkedvezőbb kihasználásával és a munka racionális szervezetével, irányt véve mindenkor a szükséges ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező élmunkásokra, vagyis a sztahanovistákra. Csak ily feltételek mellett nyerjük a számunkra egyedül elfogadható technikailag megalapozott normákat, vagyis azokat a normákat, melyeket Sztálin elvtárs a sztahanovisták első össz-szövetségi tanácskozásán tartott felszólalásában igen nagy szabályozó erőknek nevezett, melyek a termelésben a munkások széles tömegeit a munkásosztály élvonalbeli elemei köré tömörítik. A technikailag megalapozott normák, amelyek számbaveszik a tudomány és technika vívmányait és a sztahanovisták élenjáró tapasztalatait, a maguk részéről elősegítik, hogy ezek a tapasztalatok mindig újabb s újabb munkásrétegekhez jussanak el. Vissza