A szerzői jog kézikönyve

Előszó

A szellemi alkotómunka kezdettől fogva jelentős tényező volt az ember önteremtésének folyamatában és a társadalmi-gazdasági alakulatok fejlődésében. A valóság esztétikai tükrözése, művészeti és irodalmi eszközökkel való elsajátítása és alakító befolyásolása - a szellemi alkotómunka sajátos formájaként - szintén kimutatható már a társadalom történetének legkorábbi szakaszaiban is. A művészet és az irodalom az egyre differenciálódó munkamegosztás folytán már a korai ókorban viszonylag önálló kategóriákká váltak a társadalmi tudatformák szövevényes rendszerében.
Már az újabb őskőkorszak kezdetéről az ember korabeli világát művészien tükröző sziklarajzok és sziklafestmények maradtak ránk. Ilyen például a spanyolországi Valltorta szakadékban megőrzött mozgalmas vadászjelenet, vagy a dél-franciaországi Lascaux-ban felfedezett színes és erőteljes őstulok kép. A szobrászat régi emlékei közül gondoljunk a Húsvét-sziget máig is tisztázatlan eredetű óriási, sziklából vésett fejfaragványaira. Az i. e. 3. évezredből már művészi tökélyű egyiptomi kőszobrok maradtak ránk. Ebből az időből származik a szaharai szfinx is. A mezopotámiai templomépítés emlékei az i. e. 4. évezred közepéig nyúlnak vissza. I. e. 2200 körül keletkeztek Kréta palotái. Az i. e. VIII-VII. században már kialakultak a görög építőművészet stíluselemei. Alig valamivel fiatalabbak a híres korinthosi festett agyagtáblák. A görög szobrászat pedig az i. e. V. században már virágkorát élte: Pheidias számára több kiváló szobrászművész tört utat. Az ókor utolsó évezredében a görög és római építőművészet, szobrászat és falfestészet egyaránt elérték máig is csodált csúcsaikat. Vissza