A szilfák alatt

Előszó

Részlet a könyvből:

A fogadótermet, amelyben a bíboros érsek látogatóit várta, még XV. Lajos uralkodása alatt világosszürke deszkázattal látták el. Az oszlopokat apró női szobrocskák diszitették. A nyilt tűzhely fölött kettős tükör volt a falba illesztve, mig a tükör márványlapját bíborvörös bársony drapéria födte, amelyen a lourdesi csodatevő szűznek fehér szobra állott. A falak mentén, ékitmények közepette, halaványpiros bársonyba keretezett, zománcos képek csüngtek alá, amelyek IX. Pius és XIII. Leó pápát ábrázolták. Egyszerű, színes nyomtatványok voltak ezek a képek, amelyek mellett hímzett női kézimunkák díszítették a termet. A kézimunkák részben római emlékek voltak, részben pedig az egyházkerület néhány jámbor lakónőjének ajándéka. Római és gótikus-stilű, agyagból készült néhány egyház-modell állott az aranyozott konzolon. A bíboros érsek szerette az épületeket. A kőből való tetőrózsából nagy csillár függött alá, amelyet Quatrebarbe urnák, az érseki építésznek és a szent Gergely-rend lovagjának tervei alapján készítettek.
Az érsek, aki térdén fölhúzta a reverendáját, úgy, hogy lila harisnyái kilátszottak és rövid, zömök lábszárait melengette a tűz mellett, pásztorlevelet diktált, miközben titkárvikáriusa, Goulet úr, az asztal fölé hajolt, amelynek végébe egy elefántcsontból való feszület állott és írt: - Avégett, hogy semmi se zavarja meg lelki gyönyörűségünket... Vissza