A Színház- és Filmművészeti Főiskola évkönyve az 1958-59 tanulmányi évre

Előszó

Főiskolánk életében döntő dátum volt 1959.febr.19.-e. Ezen a napon nyitottuk meg saját színpadunkat, melyet a nagy magyar színészről Ódry Árpádról neveztünk el. A finom ízléssel berendezett kis színház láttán a közönséget jóleső érzés töltötte el. Kipirult arcok, csillogó szemek árulkodtak arról, hogy az emberek helyeslik ennek a kis színháznak létrehozását, mert tudták, hogy minden áldozat és munka a fiatal művészek érdekében történt. Ez valóban így volt! Pártunk és Kormányunk megértette és magáévá tette a Főiskola Vezetőségének célkitűzését és komoly anyagi segítséget nyújtott a kis színház felépítéséhez. Köszönjük! És köszöni minden fiatal művész, aki abban a szerencsében részesült, hogy úttörőként felléphetett az Ódry Színpadon.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolának nem volt saját színpada, így vizsgaelőadásainkat kénytelenek voltunk más színházakban bemutatni, ami nem volt mindig előnyös számunkra. Alkalmazkodni kellett a színházak munkatervéhez, idejéhez; kevés próbalehetőség volt egy-egy vizsga előkészítéséhez és nem utolsó sorban komoly anyagi megterhelést jelentett a Főiskolának. A szinészhallgatókat is nehéz feladat elé állította a más színházakban való fellépés, mert minden átmenet nélkül kényszerültek a kis stúdió termekből a nagy és ismeretlen színpadokra. Ez a tény sokszor művészi munkájuk rovására ment. Az Ódry Színpad megnyitásával azonban mindezek a nehézségek kiküszöbölődtek. Most a színpad a fiataloké! Itt dolgoznak az olvasópróbától kezdve a premierig, megismerik és megszokják saját színpadukat, alakításuk biztonságot kap. Művészember számára óriási előnyt jelent, ha munkájához minden alapfeltétel megvan. És itt meg van! Hallgatóink tudják ezt és boldogan dolgoznak saját birodalmukban. Vissza