A színjátszás esztétikájának vázlata

Előszó

A színjátszás esztétikája mindmáig megíratlan. Amikor ez a tanulmány ezzel a nagyigényű címmel lép a nyilvánosság elé, elsőnek nemcsak a magyar nyelvű, de tudomásom szerint az egész szakirodalomban, nem vállalhatja azt a ma még megoldatlan feladatot, hogy kimerítően, minden részletre kiterjedő módon, felelet-kísérletet adjon a színjátszás esztétikájának problémáira. A színészettudomány ma még olyan kezdetleges stádiumban lévő, minden oldalról inkább támadott, mint támogatott törekvés az emberiség mindenkori teátrális megnyilatkozásainak egységes szempontú, elméleti rendszerbe foglalására, hogy maguknak a megoldásra váró kérdéseknek a feltárása sincsen befejezve. A művészettörténeti kutatás eredményeinek feldolgozásával foglalkozó színészettudomány alig múlt két évtizedes és így érthető, ha az esztétikus a színjátszás felé fordulva figyelmével, a legnagyobb chaoszt fedezheti fel e téren. Alig talál elődre, aminek az az oka, hogy vizsgálódásának tárgya, maga a színjátszás is, a legtöbb korban lenézésben részesült. Az esztétikusok méltatlannak érezték a vele való foglalkozást, amely állásfoglalásban a kényelemnek is nagy szerepe volt. A képzőművészek, az írók, zenekomponisták alkotásai megmaradnak, újra és újra a szemlélet tárgyává tehetők és ennek következtében könnyen vizsgálhatók, elemezhetők. A színész munkája s az egész előadás azonban megsemmisül a múló pillanattal, letűnt korok és porrá lett színészek színpadi alkotásai mindörökre felidézhetetlenek maradnak. Vissza