A szív fényessége

Előszó

Ki tagadhatná, hogy az embereket összefűző érzések közül legerősebb a szerelem testet-lelket átölelő hatalma. Ez egyesít két embert úgy, hogy személyiségükben kiegészíti őket, és létrehozza az emberi társadalom legkisebb sejtjét, a családot. Nem véletlen tehát, hogy a szerelmet megszentelő házasság, és az ezt követő lakodalom szerte a világon a legnagyobb egyéni ünnepek közé tartozik. Az ember belső világának harmóniája, az élet sikere elsősorban a házasság sikerétől függ. Ezért is fontos a házasságra való felkészülés, értelmi megfontolások, és akarati elhatározások megfogalmazása. Egyházunk ennek érdekében ragaszkodik az úgynevezett jegyesoktatáshoz, amelynek során a fiatalok elé állítja a házasság krisztusi elgondolását. Valaki egyszer ezt mondta: a szerelemhez nem kell ész. Igazat mondott. Ám a házassághoz, a jó házassághoz igenis szükség van az értelem kormányzó szerepére, és az egymáshoz alkalmazkodó akaratra.
Az úgynevezett esküvői beszédnek egészen más a feladata. Tekintetbe kell venni, hogy ott nemcsak a jegyesek hallgatják a beszédet, hanem az a rokoni és baráti közösség, akik talán igen messze állnak a keresztény gondolatvilágtól. Rájuk is kell gondolnunk, és eszerint fogalmazni beszédünket. A tanítás mellett helyet kell biztosítanunk az érzelmeknek is, ami elsősorban a szépség idézésével kelthető fel. Az esketési szertartás kezdetén oltárra helyezzük a menyasszonyi csokrot, amit az esketés végén visszaadunk a menyasszonynak. Igaz, hogy templomunkban az "ige kenyerét" kell osztogatnunk, de ilyen alkalommal mellékeljük hozzá a szépség, a költészet virágcsokrát is. Ebben szeretnének némi segítséget nyújtani az itt olvasható beszédek. Vissza