A szocialista pártok és a háború

Fülszöveg

Az I. világháború minden tekintetben elsöpörte a régi Európát és vele a II. Internacionálét is. A háborús viszonyok új követelményeket állítottak a munkásmozgalom elé és ezek, valamint az új feltételek hatására az egyes országok pártjain belül és az egyes áramlatok között nemzetközileg mélyreható átalakulások mentek végbe. 1914 átmenetileg megölte a forradalmi mozgalmat és az internacionalizmust, a háborús borzalmak azoban évről-évre és mindig erőteljesebben felrázták a tömegeket, s 1917-1918-ra a munkásmozgalom sok helyütt erősebb, ütőképesebb volt, mint a háború előtt.
A kötet bemutatja, hogy a vezető pártoknak tekintett német, francia, osztrák, angol, belga szociáldemokrata és munkáspártokban miként kerekedett felül a "honvédő", szociálsoviniszta irányzat. Ugyanakkor néhány, ugyancsak hadviselő ország szocialista pártja internacionalista maradt (a bolsevikok, az angol Független Munkáspárt, a szerb szocialisták, a bolgár tesznyákok és az olasz szocialisták.)
Az egyes országok pártjain belül áramlatok, csoportosulások különböztethetők meg mind a háború, a nacionalizmus, mind az osztályharc viszonylatában. A háborús kormányokat támogató pártvezetőségekkel szemben a legtöbb országban kialakult a szélsőséges "ultráknak" a köre, akik az internacionalista kapcsolatokat teljesen megtagadva sokszor a "nemzeti szocializmust" esetenként a polgári pártokkal való teljes blokkpolitikát hirdették.
A szerző beszámol a forradalmi internacionalistáknak, Leninnek és munkatársainak, Karl Liebknechtnek, Rosa Luxemburgnak és másoknak az erőfeszítéseiről, s arról, hogy a pártvezetőségekkel szemben Németországban és Franciaországban, továbbá Ausztriában miként alakult ki a pacifista, békét sürgető ellenzék, s ez a "kisebbség" az évek során miként erősödött meg. A könyv magyar nyelven elsőként emlékezik meg viszonylag részletesebben a háború idején megtartott nemzetközi konferenciákról.
A könyvben maguk a szereplők beszélnek, s így az olvasó a tények alapján győződhet meg arról, hogy miként növekedett a forradalmi erjedés évről-évre, illetőleg milyen ár-árapályjelenségek észlelhetők periódusonként és országonként. A szerző munkájának elsősorban az egykorú és részben Magyarországon hozzáférhetetlen sajtóra, jegyzőkönyvekre, a memoár- és feldolgozó irodalomra támaszkodott, ugyanakkor felhasznált moszkvai, leningrádi, párizsi, amszterdami és bécsi archivumokban megtalált, eddig kiadatlan levéltári forrásokat is. Vissza