A szótól a szövegig és tovább...

Előszó

Az a körülmény, amely az alább olvasható tanulmányok önálló könyvvé formálását indokolja nem valamely egységes metodológia vagy irányzati doktrína követésében keresendő, hanem egy bizonyos költészeti dialektus, egy olyan beszédmód kialakításának igényében, amely nem alkot zárt rendszert sem a kutatási témák, sem a fogalmi apparátus, sem a módszertani eszközök tekintetében. E dialektusnak felszólító jellege van, keresi minden olyan egyéni beszédmóddal a személyes érintkezés lehetőségét, amelynek igénye van a szöveg megszólaltatására, s amely a nyelvnek szövegként való létéhez viszonyítva mindenféle ideológiai érdeklődést másodlagosnak, kényszerű következménynek ismer el. Kereteit jól körvonalazza az a tradíció, melyet a nyelvfilozófia, a perszonális dialóguselmélet és a narratológia határol. Humboldt, Potebnya és Bahtyin szóelméleti megfigyelései húzódnak meg a szövegfelfogás, Veszelovszkij, Propp, Frejdenbert szüzséelméleti kutatási pedig a narratológia hátterében. A szemolitikai stúdiumok elsősorban Émile Benveniste, Jurij Lotman és Vlagyimir Toporov révén, a hermeneutikaiak Rudolf Bultmann és Paul Ricoeur megoldásai mentén találnak visszhangra. A jelzésszerűen megemlített többpólusú hagyományszerkezet és az integrálásra vállalkozó diszkurzív poétika talán ad némi felvilágosítást a kötetben demonstrált kutatási irányok értékrendjéről. Vissza