Előszó
„Láttam a világhírű Adelsburgi barlangot, bejártam a Baradla labirintjait és ámulattal gyönyörködtem változatos csepkőalakzataiban; meghatottan állottam a Niagara partján, hallgatva az óriási zuhatag mennydörgő szózatát; letekintettem az Alpok szédítő csúcsairól a borzalmas mélységekbe, a tátongó szakadékokba : a Vezúv füstölgő kráterének fojtó kénszaga, közvetlen közeléből hatott érzékeimre ; a nagy Óceán zajló áradata, meg a sivár Gletserek holt jégvilága megigézték lényemet ; a természetnek ezen rendkívüli alkotásai, óriási nyilvánulásai bámulatra és csodálkozásra indítottak, nagyszerűek és megragadók azok : de meg kell mégis vallanom, hogy bár nagyszerűség tekintetében páratlan állanak is, mindazonáltal egyik sem annyira váratlan, egyik sem oly megkapó mint a dobsinai jégbarlang."
Ezt és ehhez hasonló nyilatkozatokat nem egyszer volt alkalmam hallani szenvedélyes turisták- és jártas utazóktól, kiket épen a jégbarlangban kalauzoltam. És méltán! Mert a jégbarlang kincseit, annak szépségét hiven leírni vagy elbeszélni nem lehet. Mindenkit anyira meglep az, a néző önfeledt bámulatba esik. - Az említett rendkívüli természeti alkotásokkal teljesen egy színvonalon áll a dobsinai jégbarlang is.
„Mindamellett - úgymond egyik neves utazó idegen- különös az, hogy e csodaszerű természeti kincset a művelt világaiig ismeri, látogatóinak száma pedig, nagyszerűségével szemben, elenyésző csekély. - Ismertetni kellene azt minden módon, sőt a müveit világnak kellőképen tudtára hozni, mindazoknak, kik a barlangra befolyással birnak, szigorú és hazafias kötelességük."
Teljesen igaza volt, beláttam magam is és midőn ezen igénytelen sorok Írásához fogtam, eszembe jutott az idegen.
Ha ezen művecske által sikerül a nagy közönség figyelmét a Jégbarlangra fordítanom, ha annak barátokat szereztem, s ha e sorok az olvasóban vágyat ébresztenek az iránt, hogy e ritka természeti kincset személyessen felkeresse : akkor célomat teljesen elértem.
Kelt Dobsinán, 1884-ik Szent István havában
Vissza