A szűr

Előszó

A szűr szót hallva többnyire a fehér posztóból készült, színes hímzéssel díszített férfi kabátfélére, a cifraszűrre gondolunk. A cifraszűr jellegzetesen magyar ruhadarab. Csak magyarlakta területen készült és vált divatossá, de kizárólag parasztok, pásztorok, cselédek körében. Úri hagyatéki leltárakban nem leljük a nyomát, sőt a mesteremberek sem viselték, csak a legényeik.
Már a középkortól kezdve vannak adataink arról, hogy az európai szegényebb néprétegek olcsóbb fajta - hol ványolatlan, hol ványolt - régi szóval kallatlan vagy kallott, vagyis vízben ütögetéssel sűrűvé és vízhatlanná tett - gyapjúszőttesből készült, különféle szabású felsőruhákat, kabátféléket, nadrágokat viseltek. Ezeknek a színe a juhok gyapjának színe szerint szürke, barna, ritkábban fehér, még ritkábban fekete volt.
Ilyen anyagból, négynyüstös gyapjúszőttesből készült a magyar szűr is. Ványolt-kallott posztóját városi takácsok, az úgynevezett csapók készítették a magyar racka - régi nevén purzsa - juh gyapjából. A csapók központja Debrecen és Veszprém volt. A debreceniek kállói a Tócó és Kösely folyón állottak. Nagykálló város és a Bihar megyei Kálló folyó neve arra enged következtetni, hogy itt is működtek szűrkállók - írta a cifraszűrök tudós kutatója, Györffy István, akinek eredményeire ez a kiállítás is sokban támaszkodik. Egyébként készítettek szűrposztót a Felvidéken, például Gyöngyösön is, de ez meglehetősen silány volt.
Mivel a XVI-XVII. századi török hódoltság alatt az alföldi magyar juhtartás erősen megcsappant - a szűrposztót mindinkább erdélyi, főleg szebeni és kisdisznódi szász mesterek készítették az erdélyi racka juh gyapjából.
A magyar szűrszabók évszázadok óta Erdélyből szerezték be a szűr készítéséhez szükséges posztót. A nagy kereslet miatt a szűrposztó Erdélyben alaposan megdrágult, ezt az ottani szűrszabók nehezményezték is. Többször az erdélyi fejedelmekhez folyamodtak, hogy tiltsák meg az erdélyi szűrposztó kivitelét. Ők azonban rendszerint megengedték az alföldi - debreceni, kecskeméti - szűrszabóknak az erdélyi posztó vásárlását és kivitelét.
A mesteremberek által gyártott szűrposztó ványolt, azaz vízhatlan volt; XVII-XIX. századi adatok arra vallanak, hogy eső ellen is használták. Tudunk olyan nagyméretű szűrökről is, amelyeket a suba fölé húztak esős időben.
A középkori parasztság számára kötelező volt hétköznapra az olcsó, szürke gyapjúszőttestől készült felsőruhák viselete. Ilyeneket hordtak magyar földön a parasztok, a pásztorok, a szolgák - általában a szegények. Vissza