A szűz és az utca lánya

Előszó

Nálunk még ismeretlen az az író, akit evvel a könyvvel a magyar olvasóközönségnek bemutatunk. De ismeretlenségének csak az a kulturális és gazdasági nyomorúság az oka, melybe a vesztett háború zúdított minket. Mert Európaszerte mindenütt ismerik már a nevét. Angol, francia, német folyóiratok hasábos cikkei feküsznek előttem, melyek mind vele foglalkoznak. Könyvei már spanyol és lengyel fordításban is megjelentek. Hazájában pártkülönbség nélkül minden kritikai irány elismerte és tiszteletben tartja írói képességeit és művészi szándékainak előkelő tisztaságát.
Pedig fiatal ember még - alig harmincötéves - és pár esztendeje csak, hogy első számottevő írása napvilágot látott. Azóta lankadatlan termékenységgel dolgozik és írói egyénisége egyre tisztuló körvonalakban rajzolódik elénk. Formailag a klaszikus olasz írók tradícióinak továbbfejlesztője, de a régi formák új tartalmaknak kifejezői nála.
A nagy háborút, mint gyalogos tiszt, az első vonalban küzdötte végig és a lövészárok életének legsúlyosabb és legtermékenyítőbb élménye volt. Puccini egy a sokak közül, akik ott a halál árnyékában tanulták meg először igazán az életet. Hisszük, - és utolsó munkája csak megerősít ebben a hitünkben, - hogy ez az élmény az elkövetkező írásaiban ki fog emelődni a háborús kulisszák közül és általánosan emberivé, időtlenül érvényessé fog meghangosodni. Vissza