A Szűz Mária-prépostság és temploma

Előszó

A székesfehérvári Szűz Mária-prépostság alapítása Szent István nevéhez fűződik. Első királyunk 1018 táján helyezte át székhelyét a Dunántúlt átszelő nagy kereskedelmi és zarándokútvonal e pontjára, és végső nyughelyét is itt választotta meg. A sírtemplomaként épített Szűz Mária-egyház a király magánkápolnája volt, az esztergomi érseknek alárendelt kanonoki testülettel. Máig használt elnevezésében („királyi bazilika1') a tekintélyes méretek mellett az épület előkelő rangja is kifejeződik. A liturgikus tárgyakkal rendkívül gazdagon felszerelt templom a korai időktől fogva őrzőhelye a királyság hatalmi jelvényeinek, a királyi kincstárnak és ereklyekincsnek. István megkülönböztetett figyelme kedves alapítványa iránt ezáltal már a király életében kijelölte a prépostság jövendő pályáját. Utódai az ő sírja közelében s rá utaló jelvényekkel, a neki tulajdonított trónszéken kezdték meg uralkodásukat. István és fia, Imre herceg 1083-as szentté avatása óta a koronázó egyházi funkció a sírtemploméval is kiegészült, amely a késői középkorban már nem is korlátozódott a koronás főkre és jeles egyházi személyekre. A fehérvári törvénynapok és a prépostok kancellári ténykedése is hozzájárult ahhoz, hogy a kortársak az államalapító király templomában a keresztény királyság szimbólumát lássák. A Szűz Mária-egyház építészeti megjelenése, belső díszessége mindenben méltó volt hatalmas történeti jelentőségéhez, ez azonban már nem lehet a mai szemlélő vizuális élménye. A török kori és későbbi pusztítások nyomán a prépostsági épületcsoport helyén ma ritkás romterület látható. Föléje régészek, történészek generációi hajoltak és hajolnak ma is, hogy számot adhassanak Fehérvár középkori történetének legfényesebb lapjairól, melyekre a „boldog város'1 ma is méltán büszke lehet. Vissza