A Tanító 14.

Előszó

Az utóbbi években társadalmi problémaként jelentkezett az anyanyelvi nevelés ügye, hisz "a nyelv minden emberi magatartás- és cselekvésmódot átfog és megalapoz,... egyetemességét a teljes életre kiterjeszti..." (Lukács György: Az esztétikum sajátossága I. 102). Korszerűsítésének indokait az MSZMP KB állásfoglalása is hangsúlyozta: "A nyelv az egyén kiteljesedésének és boldogulásának, a közösségi élet egészséges alakulásának elengedhetetlen eszköze. Ezért érdeke a társadalomnak, de az egyénnek is, a gyors, korai elsajátítása" (Nyelvünk állapota, anyanyelvi műveltségünk helyzete. társadalmi Szemle 1980., 8-9. sz. 112-122). Az anyanyelv használati módjainak elsajátítása az 1-4. osztály éveire esik. A nyelv szabályrendszerének megismerés folyamata során számos tanulási, tapasztalatszerző, felidéző, reprodukáló és problémamegoldó módszert ismernek meg és sajátítanak el a tanulók - tanulnak tanulni. Így a nyelv a személyiség fejlesztésének egyik legfontosabb eszköze, használatának megtanulása lehetővé teszi a természet és a társadalom megismerését. Maga az anyanyelvi nevelés nem egy a tantárgyak között, hanem valamennyi elsajátításának is alapja, feltétele; az anyanyelvi nevelés a nevelés kötőanyaga: "A személyiség önkifejezésének és önmegvalósításának mértéke és színvonala, környezetére gyakorolt hatásának jellege és minősége elválaszthatatlan egységben van az anyanyelvi kultúrával" (Szebenyi Péterné: Az anyanyelv mint személyiségformáló tényező. Magyar Nyelvőr CIV., 210.). Vissza