A társadalmi lét ontológiájáról 1. (töredék)

Fülszöveg

"Ontológua, ezt a szép szót használjuk..., holott voltaképpen azt kellene mondanunk, hogy feltárjuk a komplexusok új mozgása által létrehozott létformát. Az a tény, hogy az új jelenségek mindennapi létük alapján levezethetők, csak egy mozzanata annak az általános összefüggésnek, hogy a lét történeti jellegű folyamat. Szigorú értelemben vett lét nincs is, az a lét, amelyet mindennapi létnek szoktunk nevezni, meghatározott, messzemenően relatív rögzítése történelmi folyamaton belüli komplexusoknak. Marx már a Német ideológiában megmondta, hogy csak egyetlen egységes tudomány létezik, a történelem tudománya..."
Kivételes filozófusi bátorságról tett tanúságot Lukács György, amikor nyolcvanévesen, félretéve Esztétikája befejezésének tervét, abbahagyva az Etika felvázolását, a legfontosabbnak érzett és legnagyobb igényű feladathoz látott hozzá: egy marxista ontológia - lételmélet - kidolgozáshoz. A terv megvalósításának gátat vetett a szűkre mért idő; amit megírt - mint élete utolsó hónapjaiban sokszor elmondta -, nem lett ontológiai rendszer, csak elemzések a társadalmi lét ontológiájáról, előmunkálatok "egy majdan megírandó marxista ontológiához".
Lukács fejtegetései első részében magát az ontológiai problémafelvetést vizsgálja a filozófia szempontjából, történetileg. A lét egészének vizsgálatáról eleve lemondó modern filozófiai áramlatok, a neopozitivizmus és az egzisztencializmus Lukács elemzésében a manipulációs kapitalizmus jellegzetes ideológiai megfelelői, kritikájuk az univerzális igényű marxista filozófia fontos feladata. Velük szemben Lukács behatóan foglalkozik Nicolai Hartmann filozófiájával mint a XX. század egyetlen ontológiai kísérletével. De a marxista ontológia történeti előzményei nem itt keresendők. Hegel az első, aki a létet mozgó komplexusok rendszereként fogta fel, történelmi folyamatként, amely a legegyszerűbbtől szükségszerű fejlődési fokokon keresztül jut el az emberi kultúra legbonyolultabb objektivációiig. A marxi ontológia azután eltávolítja a hegeli rendszerből a logikai-deduktív, teleologikus elemeket, és a dialektikus-történeti szemlélet érvényesítésével elmélete középpontjába a mindennapi életet, a munkát állítva felvázolja egy történelmi materialista ontológia körvonalait. Vissza