A Teleki-kormány külpolitikája

Előszó

Magyarország 1939-1941-es külpolitikájának tanulmányozása során arra a kérdésre kerestem választ, hogy miként jutott el az ellenforradalmi Magyarország a háborúhoz, milyen erők, összefüggések és események idézték elő az ország háborús katasztrófáját. Feladatom kétszeresen is nehéz volt. A második világháború kirobbanása és első szakasza egyetemes történeti szinten is nagy és izgalmas problémákat vet fel. Olyan problémákat, amelyek a kutatókat különböző értékelésekhez vezetik, s alkalmat adnak és adtak a leghevesebb vitákra. Nem kisebb nehézséget jelentett az, hogy a Horthy-korszak külpolitikájának ehhez az időszakához fűződik a legtöbb legenda, torzítás, sőt tudatos hamisítás.
Magyarország a második világháború kirobbanása után több mint egy évig fegyveresen nem vett részt a háborúban. A balkáni német offenzíva megindulásakor pedig, mikor részt vállalt a Jugoszlávai elleni agresszióban, az akkori magyar kormány feje, gróf Teleki Pál öngyilkossággal vetett véget életének. Mindez, ha más tényezőktől el is tekintenénk, több mint elegendő ok lehetett arra, hogy az 1939-1941 között hatalmon levő magyar kormány tevékenysége az évek során Teleki-kérdéssé növekedjék. A második világháború végén nyugatra menekült horthysta emigráció abbeli igyekezetében, hogy felmentést találjon az ellenforradalmi uralkodó osztályokra nehezedő történelmi felelőség alól, minden olyan mozzanatot, amely erre lehetőséget teremtett, mesterségesen igyekezett felnagyítani és eltorzítani. Erre mi sem lehetett alkalmasabb, mint a Teleki kormány külpolitikája, az életét tragikus körülmények között befejező gróf Teleki Pál személye. Az emigrációs irodalom éppen ezért különösen sokat időz ennél a korszaknál, a háborúba lépésért egyedül a brutális német nyomást téve felelőssé. Vissza