A települési szilárdhulladék termikus kezelése

Előszó

A hulladékok hasznosítása alapvetően kétféle módon történhet, egyrészt anyagában (másod-nyersanyagkénti hasznosítás).
A termikus hasznosítás célja a hulladék energiatartalmának hatékony kinyerése az egyre szigorodó környezetvédelmi követelmények maradéktalan behatása mellett, az eljárás okozta környezeti kockázatok minimalizálásával.
A termikus hasznosítás lehetséges módozatai:
- a hulladékégetés (a hulladék szervesanyag-tartalmának teljes értékű oxidatív lebontása szén-dioxiddá, és vízzé, oxigénfelesleg biztosításával),
- a hőbontás, amelynek változatai:
- pirolízis (a hulladék szervesanyag-tartalmának reduktív lebontása oxigén kizárásával)
- gázosítás (a hulladék szervesanyag-tartalmának részleges oxidációval történő lebontása szintézisgázzá - szén-monoxid, hidrogén, szén-dioxid, vízgőz - számított sztöchiometriai mennyiségű oxigén adagolásával),
- a plazmatechnika (a hulladék szervesanyag-tartalmának plazmaállapotban történő teljes értékű oxidatív lebontása - hasonlóan az égetéshez -, illetve a szervetlen anyagtartalom reduktív közegű plazmaállapotban történő feldolgozása másodnyersanyagkénti hasznosítás céljából.
A termikus hasznosítás előbb említett előző három lejárásváltozat körül ezideig - több évtizedes fejlesztés eredményeképpen -, a települési szilárd hulladékok termikus hasznosítására a gyakorlatban a hulladékégetés módszerét alkalmazták és ez terjedt el világszerte. A másik két eljárás gyakorlati alkalmazása - néhány nagyüzemi bevezetésre érett gázosítási technológiai megoldás kivételével - jelenleg műszakilag kiforratlan, viszont ezek az égetéssel szemben a jövőben reális alternatívát jelenthetnek. Ezt természetesen a tervezett referenciaüzemek tapasztalatai lesznek hivatottak igazolni.
Vissza