A temesvári Bega-hidak krónikája

Előszó

Nagy öröm számomra, hogy Jancsó Árpád mérnök kolléga Temesvár hídjairól írt monográfiája nyomtatásban is megjelenik, mert ezzel gazdagodik a magyar és a nemzetközi technikatörténet is.
Ismert, hogy a Bega-csatorna hídjainak építésére 1907-ben pályázatot írtak ki és az is, hogy Mihailich Győző Liget-úti hídja, mely ma is áll, 38,4 méteres támaszközével építésekor a világ legnagyobb nyílású vasbeton gerendahídja volt, igényes, különleges kialakítása, jó minőségű elkészítése pedig ma is példa lehet. Kevésbé ismert, hogy nemcsak ez a híd érdemel említést, hanem például a Malom-, a Szénatéri és a Püspök-híd is, melyeknek 30 méter feletti támaszköze a tervezőik tudását, merészségét dicséri, hisz építésükkor például Franciaországban egyetlen ilyen méretű híd sem állt.
Jancsó Árpád nehéz feladatra vállalkozott, amikor Temesvár hídjainak történetét kutatni kezdte, mert az ismert hidak mellett, ma már nem üzemelő, hírből sem ismertekről kellett, visszanyúlva a 20. század előtti időkre is, megbízható adatokat gyűjteni.
Többéves munkával egyre több korabeli dokumentumot „ásott elő" tervtárakból, levéltárakból, fiókokból - sokszor nem kis nehézségek árán - mert munkáját gyakran egyáltalán nem támogatták, akiknek pedig erre lehetőségük lett volna. Példamutató gyorsasággal és igényességgel, viszonylag rövid idő alatt elkészült kéziratban a monográfia első változata, mely a teljességre igyekezett törekedni, felkutatva minden érdemleges temesvári híd történetét. Számomra már ekkor nagy öröm volt olvasni az érdekes tanulmányt.
Az első ismertetés a Közlekedésépítési és Mélyépítéstudományi Szemlében jelent meg. Nagy sikert ért el a szerző a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó pályázatán második díjat nyerve, s külön öröm volt, hogy a pályázati anyag cikkek formájában románul is közkinccsé válhatott.
Több előadást is tartott Jancsó Árpád, s nem hagyta abba a kutatást sem; egyre több nagyon érdekes, értékes írásos és rajzos dokumentumot talált, s épített be monográfiájába. Üdv az olvasónak és a szerzőnek!
Tisztelettel és szeretettel üdvözlöm az érdekes, értékes monográfia minden olvasóját és természetesen, köszönetemet fejezem ki a szerzőnek. Remélem, hogy munkája olvasói megérzik azt a szeretetet, a szolgálni akarást, amellyel gondozta évekig ezt a művet. Példát mutatott Jancsó Árpád mindannyiunknak azzal, hogy nehéz körülmények között is lehet alkotni, szolgálni. Arra buzdítok minden érdeklődőt, a hidakat, utakat szeretőt, nemcsak műszakit, hanem történészt, levéltárost, régészt és mérnököt, hogy most, talán egyes területeken és hidak esetében az utolsó pillanatban, gyűjtse össze, dolgozza fel a még fellelhető térképeket, terveket, írásos és képi anyagokat (fotó, levelezőlap, képzőművészeti alkotás), melyek történelmünk, műszaki kultúránk sajnos nem eléggé feltárt és nem eléggé becsült részei.
Kívánom, hogy Jancsó Árpád folytassa kutató, publikáló munkáját, kívánom, hogy Ő és mások is lépjenek Lósy-Schmidt Ede, Mihailich Győző, Gáli Imre, Balázs György hídtörténeti munkásságának nyomába, legyen és legyenek folytatói ennek a szép és fontos szolgálatnak. Vissza