A templom

Előszó

A tanulmány címe nem túlzás, mert minden, az Isten szava szerinti fölülmúlni nem tudja eredeti tökéletességét. A templom nem az ember, hanem az Isten műve. Erről tanúskodik Izajás próféta, betűbe öntve Isten örökérvényű szavát: "Mivel az ég az én trónusom, föld lábam zsámolya, miféle házat építhetnétek nekem" / 66, I/
Az örök-templom eredete és rendeltetése, helye, fundamentuma, sarok és záróköve, mérete, formája, kapui és mindennemű kivitelezése pontosan le van fektetve az írásban, amelyet először a választott nép Izrael, majd a kereszténység öntött kőbe. Ezzel szemben az ősi "Paradicsom - templom", ahol ősszüleink "meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált" - engedetlenségük következtében elveszett/ Ter. 3,8 /. Jóval később, midőn Isten gondviselő szeretetét és szavát már a betű örökíti meg, Mózes a változhatatlan isteni határozatért háladalt énekel: "A népet, amelyet kiszabadítottál, jóságosan vezetted, elvitted hatalmaddal szent lakóhelyedhez... Elhoztad őket és elültetted, a hegyen, amely a te örökséged. Ezt a helyet, Uram, te tetted lakóhelyeddé, ezt a szentélyt, Uram, a te kezed készítette" /Kiv. 15, 17/. Összegezve, Isten lakhelye Isten örökségeként a hegyen fekszik, és a szentéh't is az Isten készíti. Mielőtt azonban ez a hajlék Jeruzsálemben, Sión hegyén megvalósult, az Isten megparancsolja Mózesnek: "Készíts nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam. Annak a hajléknak mintájára és azoknak a felszereléseknek a mintájára készítsd el, amelyeket mutatok neked" /Kiv. 25,8/. Mózes követte az Isten parancsát, és így ez a pusztai sátor-szentély, a Szövetségsátor, emberi kezek révén az Isten lakhelyéül, örök és halhatatlan alkotássá vált. Vissza