kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
| Kiadó: | Magyar Helikon |
|---|---|
| Kiadás helye: | Budapest |
| Kiadás éve: | |
| Kötés típusa: | Varrott keménykötés |
| Oldalszám: | 171 oldal |
| Sorozatcím: | |
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 18 cm x 13 cm |
| ISBN: | |
| Megjegyzés: | Fekete-fehér illusztrációkat tartalmaz. |
| A. N. M. | 5 |
| Könnyek | 6 |
| Sugár | 7 |
| Este | 9 |
| Bújócska | 10 |
| Tavaszi vihar | 11 |
| Álmatlanság | 12 |
| Nyári est | 15 |
| Álmok | 16 |
| Reggel a hegyekben | 17 |
| A gleccserek | 18 |
| Végítélet | 19 |
| Álom a tengeren | 20 |
| Látomás | 23 |
| (Kocsin) | 24 |
| (Úton) | 25 |
| Megbékülés | 26 |
| A szép őszi estékben | 27 |
| Alpok | 28 |
| Levelek | 29 |
| Vallomás | 31 |
| Az őrület | 32 |
| A tenger paripái | 33 |
| Tavaszi vizek | 34 |
| Ahogy forró hamu felett | 35 |
| Szilencium! | 36 |
| Elízium | 37 |
| A hattyú | 38 |
| Terebély fáján az emberiségnek | 39 |
| A Duna | 40 |
| Nézd, az alkony | 41 |
| Lutheránusok | 42 |
| Városra város | 43 |
| Dél | 45 |
| Fülled a szél | 46 |
| Szomjú fejed minek ejted | 47 |
| Ködös, nyirkos est borong rám | 48 |
| Temetés | 49 |
| Kelet szürkült | 50 |
| Miként hajnalban a madár | 51 |
| Huny a kandalló parazsa | 52 |
| Mért ne morogna a tél? | 54 |
| Éji hangok | 55 |
| A keselyű | 56 |
| Szakadék: a szirt itt repedt le! | 57 |
| Körül szőlőhegyek | 58 |
| Galambszürke árnyak ingnak | 59 |
| Mért sírsz úgy | 60 |
| Kásásodik a víz | 61 |
| Még bánatos a föld | 62 |
| Szökőkút | 65 |
| Hó fehérlett | 66 |
| Nincs semmi érzés a szemedben | 67 |
| Szeretem nagy szemed | 68 |
| Puskin halálára | 69 |
| 1837. december 1. | 70 |
| Olasz villa | 71 |
| Szemedből lankatag | 73 |
| A szkáld hárfája | 74 |
| Tavasz | 75 |
| Nappal és éjszaka | 77 |
| Emberi könnyek | 78 |
| Rokonszenved elérhetetlen | 79 |
| A Néva fölött álltam | 80 |
| A bús vágy még betölt egészen | 81 |
| (Vihar, útközben) | 82 |
| Visszajöttem hát | 83 |
| A két ikerpár | 84 |
| Nyári éjfél | 85 |
| Mikor sötét gond | 86 |
| A költészet | 87 |
| Róma, éjjel | 88 |
| Némult a dal | 89 |
| Táncolt, harsogott a tömeg | 90 |
| Nézd, a folyam hátán | 91 |
| A tenger és a szikla | 92 |
| Orosz nő | 94 |
| Az éj | 95 |
| Uram, küldd le vigaszod | 96 |
| Dúlt a vihar | 99 |
| Hogy búsul | 100 |
| Nyáridőn | 101 |
| Óh, milyen gyilkos a szerelmünk | 102 |
| A válás felsőbb tanulságot ad | 104 |
| Az első lomb | 105 |
| Korunk | 106 |
| Hullám és gondolat | 107 |
| Száll a nap | 108 |
| Ki tudja | 109 |
| Ne mondd, hogy úgy szeret | 110 |
| Szemrehányásaid jogosak bár | 111 |
| Tüzel a nap | 112 |
| Ismertem szemeket | 113 |
| Tengerem, te | 114 |
| Téli erdő | 115 |
| Végső szerelem | 116 |
| 1854 nyara | 117 |
| Óh, jaj, be halk fátyol | 118 |
| Orosz szó, haám nyelve, te | 121 |
| Faluk, faluk, csupa ínség | 122 |
| Északtól, le, messze Délig | 123 |
| 1856 | 124 |
| Ott láng! | 125 |
| Vannak nagy percek | 126 |
| Szívem, sejtő szív | 127 |
| Kora ősszel | 128 |
| Kábult tömegeire | 129 |
| Mikor már szinte roppan | 130 |
| A padlón ült | 132 |
| Gyönyörű késő őszidőben | 133 |
| Hazautazás közben | 134 |
| Decemberi reggel | 136 |
| Bár fészkem én a völgybe raktam | 137 |
| Játssz, míg kék fölötted a reggel | 138 |
| Borzalmas álmot láttam | 139 |
| Egész nap szendergett | 140 |
| Kifürkészhetetlen titokként | 141 |
| Nizza, 1865. január 2. | 142 |
| Az én apadó életemben | 143 |
| A tengert dallam csengi át | 147 |
| J. P. Palonszkij barátomnak | 148 |
| 1865. július 15. | 149 |
| A szivárvány | 150 |
| Az eget komor éjbe vonják | 151 |
| Nincs nap | 152 |
| M. V. Lomonoszov emlékünnepére | 153 |
| Napkelte | 154 |
| Mikor erőnk már roskatag | 155 |
| Oroszország | 156 |
| Soká bújsz még párába, ködbe | 157 |
| Füst | 158 |
| Bármilyen nehéz a halál | 160 |
| Itt állok | 161 |
| Erdőégés | 162 |
| Nyári felhő füstölög | 163 |
| Sorsunk két erő irányítja mindig | 164 |
| Husz a máglyán | 166 |
| K. B. | 168 |
| Bátyám, te, annyi évek útitársa | 169 |
| Tanítás | 170 |
| A vérből, mely itt folyamként szakadt | 171 |