A teremtés könyve I.

Előszó

E könyvemet tekintem minden egyéb vallásfilozófiái munkám gyökerének. Belőle sarjadzott ki a többi, mint ahogy a forrás vize is különböző patakokra szakadozik, hogy azután ismét összefolyjanak és újra egyesüljenek a tengerben.
Nekem is van egy összefoglaló és egységesítő központom. A mindent önmagában egyesítő végtelen erő és hatalom: az Isten! Hiszem, hogy ez a könyvem is az isteni kegyelemnek a kiáradása, miután ennek sincs más célja, mint megismertetni velünk a mi teremtő Urunknak mindenható erejét, végtelen bölcsességét, atyai jóságát és örök szeretetének nagy irgalmasságát!
De amikor elmerülök az isteni elrejtőzöttség alázatos szemléletébe, szinte megdöbbenve teszem fel a kérdést: vájjon van-e jogunk ennek a rettentő nagy hatalomnak a lényéről még csak elmélkedni is? Ha azért óhajtjuk Őt megtalálni, hogy még jobban szerethessük és imádhassuk, bizonyára van. Hiszen azért adott nekünk értelmet, hogy az Ő szent törvényeit megismerhessük. Azért adott érző szívet, hogy Őt szerethessük. És azért adott szabad akaratot, hogy teremtő és fentartó erejének titkait nyomozhassuk és vizsgálhassuk.
Erre vállalkoztam én is Istenbe vetett hittel és az Ő szent támogatásának biztos átérzésével. Azért ezt a munkát, amelyet hitem szerint egy különös lelki elragadtatásban, magasabb erők sugalmazásával írtam, életem szent feladatának tekintem és ha kell, életem árán is szolgálni akarom. Harmincöt évi tanulmányaimnak és elmélkedéseimnek gyümölcse ez a könyv. A legelső vázlata évtizedekig pihent az íróasztalomban. Hozzá se nyúltam. Éreztem, hogy még nem jött el az én órám. Mikor a gyümölcs érésben van, nem szabad fogdosni, mert könnyen foltot kaphat. Vissza