A teremtéselőtti ember

Fülszöveg

Az 1956-os forradalom bukása után Nyugatra szakadt, fiatal magyar költőnemzedék egyik legjelentősebb egyéniségének, András Sándornak a verseit végre a hazai olvasóközönség is megismerheti. Ezidáig csak a szűkebb szakma ismerte és méltányolta lírájának eredményeit, mostantól fogva viszont nélküle aligha értékelhetik nemzedékét az irodalomtörténészek; látszatra ugyan keveset írt, ám ez a kevés most már ki- és megkerülhetetlen.
A mostani kötet válogatott, valamint új verseit tartalmazza. Költészetét kezdettől fogva elsősorban szenvedélyes igazságkeresés, hibátlan nyelvi érzék, fölényes mesterségbeli tudás és biztonság, magával ragadó tárgyilagosság, valamint intellektuális, fogalmi érzékenység, józanság és mértéktartás jellemezte. Mindezekhez később további erények és jellegzetességek társultak. Közülük különösen a nyelvi játékok, a szóviccek, szófacsarások és szó-szét-szaggatások, a különböző elidegenítő effektusok, az ismeretelméleti kételyeket, filozófiai dilemmákat, az üres... Tovább

Fülszöveg

Az 1956-os forradalom bukása után Nyugatra szakadt, fiatal magyar költőnemzedék egyik legjelentősebb egyéniségének, András Sándornak a verseit végre a hazai olvasóközönség is megismerheti. Ezidáig csak a szűkebb szakma ismerte és méltányolta lírájának eredményeit, mostantól fogva viszont nélküle aligha értékelhetik nemzedékét az irodalomtörténészek; látszatra ugyan keveset írt, ám ez a kevés most már ki- és megkerülhetetlen.
A mostani kötet válogatott, valamint új verseit tartalmazza. Költészetét kezdettől fogva elsősorban szenvedélyes igazságkeresés, hibátlan nyelvi érzék, fölényes mesterségbeli tudás és biztonság, magával ragadó tárgyilagosság, valamint intellektuális, fogalmi érzékenység, józanság és mértéktartás jellemezte. Mindezekhez később további erények és jellegzetességek társultak. Közülük különösen a nyelvi játékok, a szóviccek, szófacsarások és szó-szét-szaggatások, a különböző elidegenítő effektusok, az ismeretelméleti kételyeket, filozófiai dilemmákat, az üres pátoszt és a dagályos állításokat kifigurázó fintorok érdemelnek említést. Mindezek ugyanis arra utalnak, hogy a szerző, igényeiből semmit el nem hagyva, a kisszerű, romlott világ, a nálunk újjászülető kapitalizmus ellenére ma is tovább őrzi eszményeit, a költészet elsődleges igényét: az emberi létezés tragikus ellentmondásait és annak soha föl nem adható lényegét, az emberi teljesség kibontakozásának lehetőségét. Vissza