A természettudomány útjai Istenhez

Előszó

«Nem ismerek ridegebb oktatást mint azt,... amely a természettudományoknak csak köznapi hasznát tudja láttatni, megértetni, de a természet törvényszerűségéből eredő áhítatot még csak sejtetni is képtelen. Bármily fontosak legyenek is a tények, de egymagukban nem elégségesek az embernevelésre. A tényeket jól, alaposan és behatóan meg kell ismertetnünk növendékeinkkel, de gondoskodnunk kell arról is, hogy a tények meg is ihlessék őket». Az oktatásnak a tények világán felül kell emelkednie. Mit használ annak az érett fiatalembernek, ha értelmével uralkodik is mindazokon az ismereteken, amelyeket csak nyújthat a középiskola, de szíve, lelke híjával van annak az ideális tartalomnak, amelyet egyedül csak a hitből meríthetünk. A középiskola nem tölti be hivatását, ha csupán intellektuális munkát végez, legyen bár az még oly kifogástalan is ; munkájának, ha az életnek akar nevelni, az erkölcsi elvek szolgálatában kell állani. «Szükség van arra, hogy növendékünkkel már fiatal korában megéreztessük, hogy van valami, ami legjobb, legigazabb, legtökéletesebb és amit csak a vallás tanaiból érezhet meg. Szükség van arra, hogy megtudja és megérezze, hogy nemcsak az igaz, amit szemével lát, amit kezével megfog, amit mérlegével megmér, hanem vannak igazságok, amelyek megmérlegelhetetlenek és kiszámíthatatlanok,... amelyek sem agykérgünk állományából, sem agyunk redőiből s tekervényeiből, sem a szervezetünkben végbemenő chemiai folyamatokból, sem a külvilág reakcióiból maradék nélkül meg nem magyarázhatók.» Vissza