A termőtalaj és művelése

Előszó

Alig takarul be a csűrökbe, magtárakba, színekbe az év verejtékes munkájának termése, máris elölről kezdődik újból a gazda gondja, fáradozása a jövő érdekében. Előkerül ismét az eke. Vasa belehasít a föld testébe. nyomában omlik a hant, csorog a veríték az új életért, az új kenyérért.
Kevés gazda gondol e munka lázában arra, hogy milyen munkát végez tulajdonképpen. Nem döbben rá, hogy hasonlóan komoly munka folyik ilyenkor a talajtesten, mint a nagy kórházak félelmetes műtőiben az emberin. Egy rossz szántás és éppen olyan könnyen elvérezhet a jövő termés szempontjából a föld teste, mint a szakértelem nélküli kuruzslással az emberi. Ha a rossz munka ellenére mégis van némi termés, az csak, a Mindenható kegyelme folytán jött létre a nagyobb növényi életerő útján, vagy a jó csapadék alakjában jövő vérátömlesztéssel. Ez teszi jóvá mindazt, amit a gondatlan gazda felületes munkával a természet ellen vét. Ezért kedvelt igazmondás az, hogy "Isten a gazda!". Igaz, akarata nélkül egyik óráról a másikra a legreménytejesebb dolog is reménytelelenné válhat a viszont. Mégsem szabad állandóan megkísértenünk ezt az örök jót, hanem magunkon segítve kell elsősorban kiérdemelnünk a felsőbb segítséget, áldást. Nem szabad tehát a gazdának állandóan könnyelműsködnie, restnek lennie, folyton csak azt hangoztatva, hogy "Isten a gazda!", hanem latba kell vetnie mindent a siker érdekében. Vissza