A területfejlesztés esélyei Békés megyében

Előszó

Magyarországra látogató holland egyetemi hallgatókból álló csoporttal a 80-as évek elején találkoztam először. A hallgatókon érződött a felfokozott kíváncsiság, hogyan élnek az emberek egy "vasfüggöny" mögötti ország elmaradott térségében, Békés megyében. Rácsodálkoztak a csak olvasmányaikból ismert tanyákra, a kétlaki gazdálkodókra, a falvakban és kisvárosokban található, gazdasági udvarral és állatokkal, hátsó kerttel rendelkező családi házakra. Ekkor találkoztam először a csoportot kísérő fiatal egyetemi oktatóval, Leo Paul-lal, akinek Kelet-Európa a kutatási és oktatási területe.
A szakmai beszélgetéseken érezhető volt, hogy a hollandok fokozottan érdeklődnek a velük barátságos, viszont eltérő kultúrájú és idegen nyelveket alig tudó magyarok iránt. Ennek a kölcsönös rokonszenvnek a gyökerei a múltba nyúlnak, a 16. századtól kezdve a magyarok tucatjai tanultak a németalföldi városokban (többek között Utrechtben is), a református egyházak közötti kapcsolatok évszázadokon át napjainkig példamutatóak, az 1. világháború után magyar gyerekek ezrei utazhattak holland családokhoz. A tudományos kapcsolatok is erősek, amire szép példa, hogy A. N. J. den Hollander a két világháború között az Alföldön kutatott és írt 1947-ben egy magyarra is lefordított értékes könyvet "Az Alföld telepesei és lakói" címmel.
A 80-as évek második felében elmélyült a kapcsolat az utrechti egyetem regionálistái és a Békéscsabán levő Alföldi Kutatócsoport között. Az egyik tanulmányút során felvetődött, hogy földrajzos hallgatók szívesen írnák szakdolgozatukat Békés megyei témákból. 1989-ben Joris Vervoort és Robert de Koning, míg 1990-ben Rob Groen és Adriaan Visser töltött el 4-4 hónapot Békés megyében. Az elképzelések szerint őket újabb holland egyetemisták követik a közeljövőben. Az együttműködés keretében békéscsabai kutatóknak is lehetőségük volt Utrechtben hónapokat eltölteni, a világszínvonalon álló egyetemet és a holland tudományos életet megismerni. Vissza