A Textilipari Múzeum évkönyve 1980.

Előszó

Részlet a kötetből:

"A bélyegzés célja és jelentősége A kereskedelmi árufajták egy része külső megjelenésével nem árulja el egyértelműen használati tulajdonságait. A bor ízéről csak a palack felbontása után, a kardpenge edzettségéről harc közben, a textília tartósságáról csak a viselés során győződhet meg vevője. Már pedig a távkereskedelem kialakulása után hamarosan felmerült annak igénye, hogy az áru minőségéért készítője vagy eladója szavatoljon, vagyis utólag is megállapítható legyen a gyártmány provenienciája. A termék eredetjelölése - legyen az fémjel, papír vízjele vagy porcelánmárka - puszta adminisztratív eszközből korán az áru propaganda módszerévé vált: a megbízható, jó minőségű termelők jegyét a vevő kereste, jobban megfizette, hitványabb vetélytársai hamisítani kezdték azt. Hasonló fejlődést futottak be azok a városi és állami felügyelet által rendszeresített minőségi jelzések, melyekkel az egyéni fogyasztó, az exportra szánt árun elhelyezve pedig a közösség külgazdasági érdekeit védték.

A korai fejlődésben eminens szerep jut a textíliák minőségi jelzéseinek, ezen belül különösen a posztó ólombélyegeknek. Valószínű ugyan, hogy gyapjúbálákon már római időkben ólomcímkék jelezték a minőséget, de a posztóbélyegzés - a posztóval együtt a középkor szülötte. Az első minőségi előírásokat izlandi /1096/ és angol /1197/ törvények tartalmazzák, azonban a korszakban domináló flandriai posztógyártást szabályozó keurek /városi céhstatutumok/ jobbára a XIII. században keletkeztek. Korábbi keurek léteztek ugyan, így az elveszett 1127 évi Bruges-beli /vagy a rövid 1217 évi Ypern-i/, de mindezek a bélyegzéssel kapcsolatos előírás vonatkozásában nem nyújtanak támpontot. Vissza