A Tiszánál

Fülszöveg

A Tisza sorsa nem egyedülálló jelenség, nem a kevés tünetek egyike, csupán egyik beszédes tanúja az egység megbomlásának. Az egységnek, melyet ha felismernénk, nem volnánk oly egyedül ebben az anyagi világban. Avatott vezetőre van szükségünk ahhoz, hogy a folyó sorsát értelmezni tudjuk, és sokat le kell vetkezzünk abból, amit ma felületesen tudásnak nevezünk. Mai tudásunk ugyanis inkább információk halmaza, nem szervesült tudás, inkább olyan meggyőződések, sőt találgatások sorozata, amelyekből valóságot építettünk, holott az még nem állta ki az idő próbáját.
Molnár Géza közel két évtizede kutatja a folyó és az ember kapcsolatát, és majd egy évtizede családjával Tisza-menti lakos, együtt él a folyóval. Elemzése messze túlmutat a látható dolgok megfigyelésén, közelít a megismerés felé. Az irodalom, amelyből merít, több száz évet ölel fel, alátámasztva a nem látható, spirituális összefüggéseket.
E Tiszáról szóló tanulmány nem csak a folyóval ismertet meg bennünket sok nemzedék... Tovább

Fülszöveg

A Tisza sorsa nem egyedülálló jelenség, nem a kevés tünetek egyike, csupán egyik beszédes tanúja az egység megbomlásának. Az egységnek, melyet ha felismernénk, nem volnánk oly egyedül ebben az anyagi világban. Avatott vezetőre van szükségünk ahhoz, hogy a folyó sorsát értelmezni tudjuk, és sokat le kell vetkezzünk abból, amit ma felületesen tudásnak nevezünk. Mai tudásunk ugyanis inkább információk halmaza, nem szervesült tudás, inkább olyan meggyőződések, sőt találgatások sorozata, amelyekből valóságot építettünk, holott az még nem állta ki az idő próbáját.
Molnár Géza közel két évtizede kutatja a folyó és az ember kapcsolatát, és majd egy évtizede családjával Tisza-menti lakos, együtt él a folyóval. Elemzése messze túlmutat a látható dolgok megfigyelésén, közelít a megismerés felé. Az irodalom, amelyből merít, több száz évet ölel fel, alátámasztva a nem látható, spirituális összefüggéseket.
E Tiszáról szóló tanulmány nem csak a folyóval ismertet meg bennünket sok nemzedék megfigyelésein és szervesült tudásán keresztül, de útikalauzunk lehet belső utazásaink során, ahogyan helyünket keressük a természetben.


m

\




wi


A tanulmány azért különösen időszerű, mert az utóbbi évek hatalmas árvizeit, majd az aggasztóan aszályos esztendőt követően - másfél évszázad után - a Tisza ismét a tervezők asztalára került. A tervezés célja a pusztítóan magas árvízi szintek csökkentése, a biztonság megteremtése a Tisza mentén. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése koncepcionális szakaszban gyakorlatilag árvízvédelmi szempontú program volt, ám a tervezés során több nagyon fontos elv is beépült a majdani beavatkozásokba. A vésztározó területekre való rendszeres vízkivezetés, az egykori árterek felélesztése, az ártereken való vízkormányzás és az ökológiai adottságokhoz alkalmazkodó tájhasználat, tájgazdálkodás szemléletváltást jelent a korábbi, a vizek gyors levezetésén alapuló árvízi védekezéssel szemben.
Mondhatni, a Tisza visszakaphatja völgyének egy kicsiny részét, ahol az ember ismét harmóniát teremthet a természettel, és remélhetőleg saját magával. Molnár Géza e paradigmaváltás talán legfontosabb elindítója, aki a tervezés során oly sokszor szeretettel, magával ragadó módon mutatta be, hogyan, milyen elvek mentén tanulhatunk alkalmazkodni a folyóhoz. Varázslat ez, amely talán e kötet olvasásakor is megérinti majd a kedves olvasót. Vissza