A Tiszatáj fél évszázada 1947-1997

Előszó

A Szegedi Szemle legelső számának első oldalán Móra Ferenc levele található, melyben az elődökről elmélkedett: Előkerestem azoknak a szegedi folyóiratoknak a jegyzékét, amiket kegyeletes gonddal őrizünk a Somogyi-könyvtárban a por, a penész, a könyvskorpió és egyéb teremtette állatok elől, amelyek a könyvek rongálására teremtettek. Az emberek elől nem kell őrzeni őket, mert azok nem sok kárt tesznek bennük. Tudok olyan régi szegedi folyóiratról, amit huszonöt év óra senki nem vett a kezébe. Még én se, pedig a fiatalságommal találkoznám benne, amelynek egy-két lépése ebbe is beletántorgott. - Tessék. Ezek azoknak a hónapos eszmekaravánoknak a fehérlő csontjai, amelyek elhullottak a szegedi részvétlenség Szaharájában. Voltak vagy húszan, csak amióta engem ebbe a városba sodort is a szél. Mind úgy muzsikás szóval vágott neki a pusztának, aztán az egyik bírta benne két hétig, a másik két hónapig; de volt olyan is, amelyik három esztendeig elvánszorgott, de akkor kiadta nagyon elvékonyodott lelkét.
Egy folyóirat maradt csak talpon a szegedi Szaharában: a Tiszatáj. Igaz, többször is majd kilehelte lelkét, de aztán csak újra fölállt és tovább menetelt. Most ér az ötvenedik év kilométerkövéhez. A legöregebb irodalmi folyóirat lett e kis hazánkban: éveit tekintve meghaladta a sokáig behozhatatlannak tartott Nyugatot is. Érdemes hát fölvillantani e fél évszázadnak a legjellegzetesebb csomópontjait. A teljes kép kirajzolása sem terjedelmi, sem tartalmi teljességgel nem lehetséges, hiszen egy folyóirat históriájának annyi összetevőjét lehetnek elemezni, hogy arra a jelen írás keretei nem alkalmasak. Célom volt, hogy elsősorban a folyóirat sajátos arculatát időről időre jellemezve vázoljam föl a Tiszatáj viszontagságos fél évszázadát. Vissza