A tiszta ész kritikája

Fülszöveg

E magyar fordítás első kiadása húsz évvel ezelőtt jelent meg, de már sok év óta nem kapható a könyvpiacon és az antikváriátusokban is oly ritka, hogy sokszoros árat kérnek érte. Ez kötelességünkké tette, hogy a művet újra kiadjuk és csak azért késtünk vele idáig, mert azt is kötelességünknek éreztük, hogy a fordítást újra összehasonlítsuk az eredeti szöveggel és mostani tudásunk, belátásunk és izlésünk szerint javítsuk. Mellékesen az első kiadás ortografiai bajain is akartunk segíteni és a mai helyzet anarchiájából olykép menekülni, hogy következetesebben alkalmazzuk az idegen szók magyaros írásának elvét, valamint az új helyesírás egyéb szabályait. Hisszük, hogy ez úgy a hogy sikerült és örülünk, hogy az idegen szók magyaros írását az olvasó közönség most már általában megszokta és az Akadémia kivételével jóformán az egész irodalom elfogadta. Valószínű, hogy az Akadémia is előbb-utóbb az új helyesírás főelveit magáévá téve, helyre fogja állítani a magyar helyesírás egységét és ezzel a helyesírás ügyét arra a másodrangú helyre fogja állítani, mely megilleti.
A fordítás revizióját a tőlünk kitelhető gonddal végeztük. Az első revizió céljából mindegyikünk a másiknak revizióját, végül az egyik a harmadik revizióban az egészet. A fordítást és korrekturát is annak idején hasonló ellenőrzés mellett végeztük; mégis most azt kellett tapasztalnunk, hogy sok javítani való akad, csekélyebb és nagyobb fontosságú helyek átalakítása, kisebb-nagyobb tévedések helyreigazítása. A fordítással is úgy vagyunk mint a nyomdai korrekturával; bizonyos idő mulva a gond túlsága maga ellen fordul és a végén egyáltalán nem látjuk azt a hibát, melyet elfogulatlanabb pillanatban azonnal észreveszünk. A legfontosabb az volt, hogy annyi idő után újra behatóan foglalkozván Kant szövegének átültetésével, örvendve tapasztalhattuk, hogy filozófiai nyelvünk ez idő alatt meggazdagodott, hajlékonyabb, simulékonyabb lett, hogy kifejezések, melyeket akkor csak habozva használtunk, azóta polgárjogot szereztek nyelvünkben, hogy módunkban volt fordításunknak most már egységesebb jelleget adni. A fordításnak amaz elveihez, melyeket az első kiadás bevezetésében kifejtettünk, most is ragaszkodtunk. Iparkodtunk a hűséget a magyarosság és érthetőség követelményeivel megegyeztetni, de Kant gondolatának még formáját is tiszteletben tartani. Ily művel szemben a fordítónak nem áll jogában a fordításban kommentátornak lenni. Ha Kant gondolatait szabadon előadom, akkor a formát is saját legjobb belátásom szerint választom; de a fordításban a formai hűség egyik nagy biztosítéka az átültetés igaz voltának, tudományos hasznavehetőségének. Azzal a reménnyel végeztük az új kiadás utolsó revizióját, hogy a mű tanulmányozását elősegítettük, könnyebbé tettük, hogy az új kiadás jobb a réginél. Igen jól tudjuk, hogy fordításunk még most is tökéletlen és bizonyára elvétés, hiba most is akad benne. De biztosíthatjuk az olvasót hogy mi tölünk telt, megtettük és ha valahol mégis fennakad, kérjük szíves elnézését és kérjük, hogy kifogásairól bennünket értesítsen. Az első kiadásra vonatkozó hozzánk intézett figyelmeztetéseket felhasználtuk és itt is hálás köszönetet mondunk értük. Alapul most nem Hartenstein kiadását vettük, hanem a berlini akadémiát, mely a Tiszta Ész Kritikájának első és második kiadását külön-külön közli Benno Erdmann ideális gondosságú és kritikájú kiadásában. Vissza