A titkosszolgálatok a politikában és a politológiában

Fülszöveg

A kommunista rendszer összeomlása az 1980-as és 1990-es évtized fordulóján a titkosszolgálatok történetében is szakaszhatárt jelentett.
Kelet-Európa korábbi politikai struktúráinak legfontosabb elemi az erőszakszervek, köztük a titkosszolgálatok voltak. Ugyanakkor nem lehet merev cezúrát vonni a rendszerváltás előtti diktatúra állambiztonsági szolgálata és a demokrácia jogállamiságának nemzetbiztonsági szolgálatai közé. A struktúrák és a belső szabályozás állandó elemeinek fennmaradása erősebb kontinuitást jelez, mint a személyi összetétel viszonylagos folyamatossága.
A döntési folyamatokban nem mellőzhető előkészítő illetve végrehajtó szerepük miatt semmiféle szabályozás nem zárja ki automatikusan a titkosszolgálatok politika-közeli, azt befolyásoló működésének lehetőségét.
A titkosszolgálatokat ezen sajátosságuk teszi politikai jelentőségűvé és így a politológiai kutatások szükségképpeni tárgyává - még ha erről a feladatáról a politológia meg is feledkezik. A politikatörténet-írás, másfelől a jogtudományi kutatás a maga kutatási irányainak megfelelően magától értetődően integrálta tematikájába a titkosszolgálatok problematikáját. A politológia viszont hallgat ma is. Nem az el- vagy visszautasítás elzárkózó álláspontáról, hanem a titkosszolgálatok politikai és politológiai relevanciájának fel- és el nem ismerésének a csendjével. Miközben - mintegy a társadalom szokatlan túlpolizáltságára reflektálva - olyan elemeket is beemel tematikájába, amelyeknek "normális" körülmények között nem lenne helye a politológia hagyományosan kialakult kutatási rendszerében. Ezért lenne indokolt a politológiának felülvizsgálnia a titkosszolgálatok kutatásával kapcsolatos eddig álláspontját. Vissza