A tökéletes bűntény

Fülszöveg

"1931-ben születtem. Nem érdem, nem bűn, nem is történelmi adat, csak tény. Legfeljebb kellemetlen. Megúsztam a második világháborút (fizikailag). Átéltem 1956-ot (fizikailag). Láttam vért, láttam mosolyt, bokszolók verejtékes arcát, zsokék rettegéstől elkékült szája szélét. Megjelentek novelláim, egy regényem, A dohánybarna selyemmellény, melyről azt írta egyik kritikusom: »A regény írja önmagát.« Volt kritikus, aki azt mondta: pokoli történeteket találsz ki. Ugyanakkor egy másik szó szerint ezt: »Nem csinálsz mást, mint hogy a valósággal babrálsz.« Mellékesen voltam tanonc cukorgyárban, rakodómunkás konzervgyárban, dolgoztam présgép mellett kábelgyárban, kapáltam téeszben. Álltam kézilabdakapuban, nyertem ügető derbit, ökölvívó-szakosztályt vezettem. Általában ütöttek, néha vissza is ütöttem. Elvégeztem a bölcsészkart. Tudom, mi a tökéletes bűntény, talán azt is tudom, mi az ártatlanság. Aztán ezeket megírtam. Nem tolvajkodom, ars poeticám bizonyára nincs, valószínűleg írás előtt egy kismacska felnyalja reggel a tejjel együtt. Üzenetközvetítéssel sem foglalkozom - ez a posta dolga.
Eszembe jut Hemingway, aki Az ötödik hadoszlop című drámájának mottójaként ezt írta: »Amíg a drámámat írtam, harminchat belövés érte szállodámat. Ha a darab jó, ezért jó, ha a darab rossz, ezért rossz...« Tudom, nem vagyok Hemingway, nem keresek mentséget. Hogy rászorulok-e, azt majd eldönti az olvasó" - írja a szerző. Vissza