A tölgyek és a hegedű

Fülszöveg

Komlós Aladár 1892-ben született Alsósztergován. Tizennégy évesen írta első verseit. "Roppant tudatlan és kicsit butuska gyerek voltam, hajszállal sem műveltebb a többi falusi gyereknél - írta talán egyetlen pályaképében, 1973-ban. - Együtt jártam-keltem velük az utcán, udvaron, réten, falusi temetőn, a búzát messziről megkülönböztettem a rozstól és az árpától; mint a mai gyerek az autómárkákat, ismertem az állatok életét, de a várost nem láttam, és magasabb színvonalú beszélgetést nem hallottam soha... Vasgyúró voltam, erős gyerek, nagy verekedő. Mint apámnak, nekem is a testi erő imponált a legjobban, de emlékszem, az iskolakönyvből kimásoltam egy hazafias verset a füzetembe, és aláírtam: Írta Kredens Aladár. A verset eldugtam magamnak egy fiókba, mint egy darab elcsent csokoládét, nem mutattam senkinek, de valahogy azt hittem, hogy én írtam a verset." Utolsó versét halálos ágya mellett találta meg felesége, Palotai Erzsi. Ceruzával írta, görcsös, kusza, alig kibetűzhető sorokban.

Viszonylag kevesen tudják, hogy Komlós Aladár valóban lírikusként indult, de a körülmények korán elfojtották benne a költőt. Már első verseskötetének - 1921-ben jelent meg - ezt a címet adta: Voltam poéta én is. Költészetét többek közt Németh Andor, Lesznai Anna, Szabó Lőrinc méltatta. Később is írt - hosszabb-rövidebb megszakításokkal - verseket, néhány regényt; de elsősorban kritikus, irodalomtudós: érzékeny és racionális, kérlelhetetlenül következetes, szigorú, bátor. 1928-ban megjelent esszéjét, Az új magyar lírá-t úgy tartják számon, mint a modern líraelmélet egyik kiemelkedő tanulmányát.
Barátja volt a Nyugat nagy költőinek. A Nyugat második nemzedékének kimagasló kritikusa. Azon kevesek közé tartozott, akik József Attila jelentőségét is fölismerték. Hajthatatlan volt, elsősorban önmagával szemben. "Az életfenntartás vágyát nem érezzük erkölcsi kötelességünket, de a magunkhoz való hűséget igen" - írta. Ennek ára volt. Mint tanár a középiskolánál magasabbra a két háború közt nem vihette, de elvi meggyőződései miatt innen is elbocsátják: először Kassán 1919-ben, majd 1937-ben Budapesten. A felszabadulás után katedrát kap a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán, de 1950-ben megfosztják állásától. A kudarcok nem vették el kedvét az élettől: sztoikus volt. Tudott örülni még az öregedésnek is - kilobbanásig értelmesen élt: dolgozott, tanított, írt.
"Írtam vagy harminc vastag tudományos könyvet, de minden munkám közül ezt a vékony kötetet szerettem - írta 1963-ban megjelent válogatott verseiről egy levélben. - A verseimet... Meleg szívdobbanások ezek."
Kezünkben egy kis kötet, e versek új gyűjteménye. Csupa gyöngédség, panteisztikus áhítat a létezés ezer csodája iránt. Őrző volt Komlós Aladár, mint legkedvesebb, legtöbbször elemzett költője, Ady Endre: szépség és emberség őrzője.
Béke, egyetem, Galilei-kör, / 1913! Messzi part - gyökereivel ide kapaszkodott. - Hittük... / Nem kell, csak egy darabig még / a kultúrát tovább terjeszteni, / s egy tudományos kongresszusra gyűlnek / akkor majd a föld összes népei, / s szeretni fogják a nemzetek egymást, / az élet szép lesz csupa vernisszázs, / hangverseny és könyv... Vissza